Belekóstolt a bölényvadászatba, vezetett postakocsit, bordélytulajdonos volt és a bányászatot is kipróbálta. A 175 éve, 1848. március 19-én született Wyatt Earp nevére mégis legendás vadnyugati seriffként emlékszik az utókor.
Wyatt Earp legendája sáros kansasi tehénvárosok és poros vadnyugati utcák képét idézi fel. Amit gyakran elfelejtenek, az az, hogy rövid ideig összefonódott ismert bűnüldözőkkel.
Wyatt Berry Stapp Earp – ismertebb nevén Wyatt Earp –, amerikai békebíró, bölényvadász, farmer, vállalkozó 1848. március 19-én született, Earp volt a negyedik a nyolc gyermek közül. Négy testvére – James (1841–1926), Virgil (1843–1905), Morgan (1851–1882) és Warren (1855–1900) –, valamint egy féltestvére, Newton, Wyatt egész életében fontos szerepet játszottak. Gyerekkorát Iowában és Illinois-ban töltötte. Mikor kitört a polgárháború, többször is idősebb fivérei után akart szökni, de a kalandok kora csak 1864-ben jött el számára, amikor a család nyugat felé vette az irányt. Wyatt vezetett postakocsit, pontozóbíró volt bokszmeccseken és persze a szerencsejátékba is beleártotta magát. A törvény képviselőjeként először „rendőr” volt Lamar városában, de miután felesége a házasságkötést követően pár hónappal meghalt, kisiklott az élete. Többször meggyűlt a baja a törvénnyel, sikkasztással vádolták, évekre eltűnt s csak 1874-ben bukkant fel újra a kansasi Wichitában.
Wichita a legkevésbé sem volt nyugodt város, a Texas felé utazó marhakereskedők és szerencselovagok itt pihentek meg és vetették bele magukat az italba és a kártyába. Wyatt Earp a város békebírójának dolgozva több körözött lótolvajt és vonatrablót is elkapott, hírneve nőttön-nőtt. Kínos helyzetbe csak egyszer került, amikor a székén hintázva revolvere kiesett pisztolytáskájából és kabátját átlőve elsült. Népszerűségén felbuzdulva indulni akart a választáson, amit a hivatalban lévő rendőrbíró nem vett jó néven, a nézeteltérés végül ökölharcba torkollott. A városi tanács Earp ellen fordult, így ő fivéreivel tovább állt Dodge Citybe, ahol mint segédmarsallként (1878–1879),majd ügyvédként és szerencsejátékosként is ismertté vált.
A Wichitánál semmivel sem nyugodtabb Dodge Cityben már a békebíró helyettesének nevezték ki. Ez idő alatt olyan fegyveresekkel barátkozott össze, mint Doc Holliday és Bat Masterson .
Earp 1878-ban otthagyta Dodge Cityt és Új-Mexikó felé vette az irányt, testvéreivel végül az arizonai Tombstone városában, az „ezüstláz” fészkében kötöttek ki, ahol hamarosan Doc Holliday is csatlakozott hozzájuk.
A törvény embereként Wyatt Earpnek rendszeresen meggyűlt a baja a Clanton és a McLaury klánnal, amelyek először azzal hívták ki haragját, hogy ellopták a hadsereg öszvéreit (az állatok szövetségi tulajdonnak számítottak, McLaury nemes egyszerűséggel átbillogozta őket). A szaporodó rablások és a fegyveres támadások mögött szintén ez a két klán állt, a szembenállás végül a vadnyugat egyik leghírhedtebb összecsapásába torkollott.
Az O.K. Corralnál vívott tűzharc alig fél percig tartott, a 30 másodperc alatt 30 lövés dördült el, egyedül Wyatt Earp úszta meg sértetlenül, a Clanton klánból hárman is meghaltak. A lövöldözés után persze tárgyalás következett, majd bosszú, Wyatt Earp és Doc Holliday végül üldözöttekké váltak, s az Earp fivérek 1882-ben végleg elhagyták Tombstone-t.
Harmadik feleségével élve Earp már leginkább üzletemberként kereste kenyerét, szalonokat nyitott és adott bérbe, ingatlanokba fektetett be, majd miután nyert egy versenylovat, a lóversenyeket kezdte járni. Az aranyláz idején fogadót nyitott Alaszkában, majd a Mojave sivatagi bányászatból szerzett pénzt. A nyarakat rendszeresen Los Angelesben töltő egykori vadnyugati hős szoros barátságot ápolt Hollywood első hírességeivel. A vadnyugat hőskorszakának egyik legendája 1929-ben halt meg, életét számos film dolgozta fel.
Earp segített Stuart N. Lake-nek a Wyatt Earp, Frontier Marshal (1931) című életrajz írásában, amely sokat tett hozzá ahhoz, hogy Earp legendává váljon, bár sok állításáról később kiderült, hogy túlzóak vagy hamisak
