Belekóstolt a bölényvadászatba, pontozóbíró volt bokszmeccseken, vezetett postakocsit. A 170 éve született Wyatt Earp nevére mégis legendás vadnyugati seriffként emlékszik az utókor.
Wyatt Berry Stapp Earp 1848. március 19-én született, gyerekkorát Iowában és Illinois-ban töltötte. Mikor kitört a polgárháború, többször is idősebb fivérei után akart szökni, de a kalandok kora csak 1864-ben jött el számára, amikor a család nyugat felé vette az irányt. Wyatt vezetett postakocsit, pontozóbíró volt bokszmeccseken és persze a szerencsejátékba is beleártotta magát.
A törvény képviselőjeként először „rendőr” volt Lamar városában, de miután felesége a házasságkötést követően pár hónappal meghalt, kisiklott az élete. Többször meggyűlt a baja a törvénnyel, sikkasztással vádolták, évekre eltűnt s csak 1874-ben bukkant fel újra a kansasi Wichitában.
Wichita a legkevésbé sem volt nyugodt város, a Texas felé utazó marhakereskedők és szerencselovagok itt pihentek meg és vetették bele magukat az italba és a kártyába. Wyatt Earp a város békebírójának dolgozva több körözött lótolvajt és vonatrablót is elkapott, hírneve nőttön-nőtt. Kínos helyzetbe csak egyszer került, amikor a székén hintázva revolvere kiesett pisztolytáskájából és kabátját átlőve elsült. Népszerűségén felbuzdulva indulni akart a választáson, amit a hivatalban lévő rendőrbíró nem vett jó néven, a nézeteltérés végül ökölharcba torkollott. A városi tanács Earp ellen fordult, így ő fivéreivel tovább állt Dodge Citybe.
A Wichitánál semmivel sem nyugodtabb Dodge Cityben már a békebíró helyettesének nevezték ki, itt lett barátja az alig 35 évet megélt Doc Holliday is, aki fogorvosi praxisát cserélte fel a szerencsejátékosok bizonytalan életére.
Earp 1878-ban otthagyta Dodge Cityt és Új-Mexikó felé vette az irányt, testvéreivel végül az arizonai Tombstone városában, az „ezüstláz” fészkében kötöttek ki, ahol hamarosan Doc Holliday is csatlakozott hozzájuk.
A törvény embereként Wyatt Earpnek rendszeresen meggyűlt a baja a Clanton és a McLaury klánnal, amelyek először azzal hívták ki haragját, hogy ellopták a hadsereg öszvéreit (az állatok szövetségi tulajdonnak számítottak, McLaury nemes egyszerűséggel átbillogozta őket). A szaporodó rablások és a fegyveres támadások mögött szintén ez a két klán állt, a szembenállás végül a vadnyugat egyik leghírhedtebb összecsapásába torkollott.
A történelem egyik legismertebb vadnyugati pisztoly párbajára 1881. október 26-án Tombstone-ban került sor. Doc Holliday és az Earp fivérek a bűnözésből élő Claton- és a Mclaury fiúkkal néztek farkasszemet. Alig néhány perc alatt összesen 17 lövés dördült el, melynek következtében Billy Claton valamint Tom és Frank Mclaury meghalt.
Az O.K. Corralnál vívott tűzharc egyedül Wyatt Earp úszta meg sértetlenül. A lövöldözés után persze tárgyalás következett, majd bosszú, Wyatt Earp és Doc Holliday végül üldözöttekké váltak, s az Earp fivérek 1882-ben végleg elhagyták Tombstone-t.
A tombstone-i lövöldözésnek köszönhetően Wyatt Earp hírnevet szerzett magának. A korábbi pisztolypárbajokat is ép bőrrel megúszó férfi számtalan film és könyv főhősévé vált. Harmadik feleségével élve Earp már leginkább üzletemberként kereste kenyerét, szalonokat nyitott és adott bérbe, ingatlanokba fektetett be, majd miután nyert egy versenylovat, a lóversenyeket kezdte járni. Az aranyláz idején fogadót nyitott Alaszkában, majd a Mojave sivatagi bányászatból szerzett pénzt.
A nyarakat rendszeresen Los Angelesben töltő egykori vadnyugati hős szoros barátságot ápolt Hollywood első hírességeivel. A vadnyugat hőskorszakának egyik legendája 1929-ben halt meg, életét számos film dolgozta fel.
