A menekültekkel szembeni szolidaritás szükségességét hangsúlyozzuk: gondoskodni kell arról, hogy ha meg is fosztották őket otthonuktól, ne fosszák meg őket a jövőjüktől. Az ENSZ Közgyűlése 2000-ben határozott úgy, hogy június 20-át a menekültek világnapjává nyilvánítja.
Ezen a napon, 2001 óta, a hazájukat elhagyni kényszerülők helyzetére akarják felhívni a figyelmet. A június 20-i dátumot azért választották, mert egybeesik az afrikai menekültek napjával, amelyet 1975 óta tartanak meg.
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) adatai szerint az otthonukat háborúk, fegyveres konfliktusok és üldöztetés miatt elhagyni kényszerülők száma az UNHCR létezése óta sosem volt még olyan nagy, mint most, ráadásul gyorsan növekszik.
Mint írták, veszedelmes új korszak kezdődhet, mert legfrissebb jelentésük szerint világszerte mintegy 60 millió ember kénytelen az otthonától elszakítva élni.
Az UNHCR Global Trends 2014 című legújabb éves jelentése azt mutatja, hogy tavaly meredeken nőtt az otthonukat elhagyni kényszerülők száma: 2014 végére elérte az 59,5 milliót, szemben az egy évvel korábbi 51,2 millióval, illetve az egy évtizeddel ezelőtti 37,5 millióval. Soha korábban nem nőtt olyan mértékben a világ menekültjeinek száma egyetlen év alatt, mint 2014-ben.
A növekedés legfőbb oka az elmúlt években a 2011-ben kirobbant szíriai háború volt, Szíriából származik a legtöbb menekült. Tavaly naponta átlagosan 45 ezer ember lett menekült, menedékkérő vagy a hazájában maradva, de az otthonát elhagyva az ország más részén biztonságot kereső menekült. Ha a világ menekültjei egy országban élnének, az a Föld 24. legnagyobb lélekszámú országa lenne.
A közleményben idézték António Guterrest, az ENSZ menekültügyi főbiztosát, aki rettenetesnek nevezte, hogy míg az egyik oldalon egyre inkább büntetlenül maradnak azok, akik kirobbantják a konfliktusokat, a másikon a nemzetközi közösség képtelen arra, hogy együttműködjön a háborúk megállításáért és a béke megőrzéséért.
Mint az UNHCR jelentéséből kiderül, szinte nincs olyan régiója a világnak, ahol ne nőne a menekültek száma. Az elmúlt öt évben legalább 15 új konfliktus robbant ki vagy lángolt fel újra. Nyolc közülük Afrikában, három a Közel-Keleten, három Ázsiában, egy pedig Európában. E válságok közül csak néhány oldódott meg, a legtöbb ma is emberek tíz- és százezreit kényszeríti menekülésre.
A világban dúló konfliktusok és az általuk okozott emberi szenvedés egyik friss és látványos következménye, hogy drámaian nő azon menekültek száma, akik biztonságot keresve, végső kétségbeesésükben, életveszélyes tengeri utakra vállalkoznak.
Az UNHCR jelentése alapján 2014-ben 13,9 millió ember vált újonnan menekültté – négyszer annyian, mint 2010-ben. A múlt év végére 19,5 millióra nőtt a menekültek száma a világban, míg az erőszak által saját hazájukon belül földönfutóvá tett embereké 38,2 millióra ugrott, és 1,8 millióan várták menedékkérőként, hogy kérelmükről döntsenek annak az országnak a hatóságai, ahova menekültek. A menekültek fele gyermek.
A menekültekről való gondoskodás terhei egyre inkább a szegényebb országokat sújtják. Az összes menekült egynegyede olyan országban él, amely az ENSZ legkevésbé fejlett országainak listáján szerepel.
Az ukrajnai konfliktus, a Földközi-tengeren át a kontinensre érkező 219 ezer ember, valamint a Törökországban élő rengeteg szíriai menekült Európában ráirányította a figyelmet arra, hogy mit kezdjenek a menekültekkel. Az Európai Unióban tavaly Németországban és Svédországban adták be a legtöbb menedékkérelmet. Európában az év végére elérte a 6,7 milliót azoknak a száma, akik az otthonukból elűzve itt kerestek biztonságot. A két legnagyobb menekültcsoport a Törökországban élő szíriaiaké és az Oroszországban élő ukrajnai állampolgároké volt.
Mindeközben az Afganisztánt, Szomáliát és sok más országot több évtizede sújtó instabilitás miatt emberek milliói évek óta a társadalom perifériájára szorulva tengődnek a hazájukban vagy másutt.
Az UNHCR 1950-ben alakult, az intézménynek az 1956-os magyar menekülthullám jelentette az első nagyobb kihívást. A levert forradalom miatt mintegy 200 ezer magyar hagyta el az országot, többségük Ausztriába ment, végül mintegy 18 ezren maradtak ott, a többieket más országok fogadták be. A Menekültügyi Főbiztosság világszerte koordinálja a menekültek és menedékkérők védelmével kapcsolatos tevékenységeket, valamint igyekszik tartós megoldást találni a menekültek helyzetére.
A közép-európai régióban Magyarország elsőként, 1989-ben ratifikálta az 1951-es genfi menekültügyi konvenciót. Az egyezmény és az azt kiegészítő 1967-es New York-i jegyzőkönyv az a jogi alapdokumentum, amely meghatározza a menekült és ahhoz kapcsolódó menedékjogi eljárás fogalmát.
A dokumentum ratifikálása után néhány évvel Magyarország maga is befogadóvá vált: a délszláv válság idején 70 ezer ember érkezett ide, nagy részük később hazatért. Az unióba érkező menedékkérők Magyarországra a legtöbben Szerbiából, Koszovóból, Afganisztánból, Irakból, Törökországból, Szomáliából és Grúziából érkeztek.
A menekültek világnapjának előestéjén közzétett, az MTI-hez eljuttatott felhívásában Michael Georg Link, az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának (ODIHR) elnöke úgy fogalmazott: „A menekültek világnapja előtt tudatában kell lennünk abbéli felelősségünknek, hogy emberségesen kell bánnunk a menekültekkel és migránsokkal. Az államoknak továbbra is gondoskodniuk kell arról, hogy határaikon belül tiszteletben tartsák minden egyénnek – köztük a menekülteknek és az egyéb migránsoknak – az emberi jogait, és megakadályozzák ezeknek a kiszolgáltatott embereknek a hátrányos megkülönböztetését”.
Az 57 EBESZ-tagállam elkötelezte magát a mellett, hogy küzd a menedékkérőkkel és a menekültekkel szembeni diszkrimináció ellen, továbbá tartós megoldások kidolgozásával lehetőségéhez mérten hozzájárul a menekültek és az otthonukat elhagyni kényszerülők védelméhez és segítéséhez.
„Az utóbbi időben több olyan esemény történt az EBESZ-tagországokban és azokon kívül, amelyek kérdéseket vetnek fel azzal kapcsolatban, hogy egyes tagállamok milyen menekültpolitikát folytatnak. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy megoldásaik teljesen megfeleljenek az EBESZ-szel szemben tett vállalásaiknak, valamint más nemzetközi emberi jogi szabványoknak és kötelezettségeiknek is” – olvasható az igazgató felhívásában.
A Budapesten tárgyaló Michael Georg Link kétnapos látogatása végén sajtótájékoztatóján üdvözlendőnek nevezte, hogy Orbán Viktor miniszterelnök zéró toleranciát hirdetett az antiszemitizmussal szemben, hozzátéve, most ennek megvalósításán a sor. Közölte: a kormányzat képviselőivel – mások mellett a külügyminiszterrel -, parlamenti képviselőkkel és zsidó szervezetekkel találkozott Budapesten, és felajánlotta az ODIHR támogatását az antiszemitizmus elleni küzdelemben. A megbeszélések alapján úgy tűnik, Magyarországon komolyan veszik az antiszemitizmus elleni harcot – mondta.
