„Luca, Luca ma vagyon, / Elcsúszkátam a fagyon. / Azért jöttem nálatok, / Pár koronát aggyatok!” Luca, Lúcia vagy a latin Lucia az ókeresztény szűz vértanú és a népi hiedelemvilág jeles alakja. Ünnepéhez számos néphit, népszokás és babona kapcsolódik.
Szent Luca ünnepe/Luca napja
Szinte egész Európában nevezetes nap december 13-a. XIII. Gergely pápa 1582-ben elrendelt naptárreformjáig Luca napja a téli napéjegyenlőség napja volt. Szent Lúcia vagy Luca a keresztények által az 5. század óta tisztelt vértanú, aki keresztény hitre tért, és hitének megőrzéséért mártírhalált halt.
A legenda szerint előkelő siracusai családból származott. Amikor édesanyja súlyos beteg lett, elzarándokolt vele Szent Ágota sírjához Cataniába, hogy ott fohászkodjanak. Anyja gyógyulása után álmában megjelent Szent Ágota, aki húgának nevezte őt, és elmondta neki, hogy saját hitével is meg tudta volna gyógyítani anyját. Megígérte Lúciának, hogy szüzessége és szeretete jutalmaként Isten nagy dicsőségben fogja részesíteni Siracusa városát. Lúcia kérésére anyja megígérte neki, hogy nem fogják férjhez adni, és hozománya fölött tetszés szerint rendelkezhet. Lúcia szétosztotta vagyonát a szegények között.
A vőlegényének kiszemelt ifjú ezt rossz szemmel nézte, és amikor ráébredt, hogy elesett a házasságtól is, hozománytól is, bosszúból bíróság elé hurcolta Lúciát. Paschasius bíró először arra utasította a leányt, hogy mutasson be áldozatot a pogány isteneknek, de ő ezt megtagadta. Ezután prostitúcióra akarta kényszeríteni, de a Szentlélek olyan nehézzé tette a testét, hogy nem tudták elmozdítani helyéről. Végül kegyetlen kínzások után a bíró halálra ítélte a leányt. Miután a torkába kardot döftek, nem halt meg azonnal, hanem még tanította a népet, s csak akkor lehelte ki lelkét, miután egy paptól megkapta az utolsó kenetet. Mártírhalála 304 körül következett be, emléknapja december 13. Lúcia a középkorban közkedvelt szent volt, legendája több művészt megihletett. Az egyik leghíresebb Caravaggio Szent Lúcia temetése című képe.
Lúcia a védőszentje a szembetegségben szenvedőknek és vakoknak (a Lúcia név a lux = fény szóból származik), a bűnbánó utcanőknek, valamint a hegyes szerszámokkal dolgozóknak. Ereklyéjét Velencében őrzik. A fény és a világosság szentjére ma már inkább úgy emlékeznek, mint aki megfenyíti a lusta leányzókat és a rendetlen háziasszonyokat. Lúciát a mártírok pálmáján kívül a nyakából kiálló tőrrel, a lábánál ökörrel ábrázolják. Különleges attribútuma az égő olajmécs és egy szempár: egy tál, benne két szem, vagy két szemet virágzó leveles ágacska. Ennek magyarázata az, hogy a Lúcia név a latin lux „fény, szem, szeme világa, szeme fénye” szóból ered.
Lucia, Luca széke
Luca, Luca ma vagyon,
Elcsúszkátam a fagyon.
Azért jöttem nálatok,
Pár koronát aggyatok!
Ha nem adtok, meghaltok,
Rám marad a házatok.
A magyar néphitben Luca nem igazán hasonlít Szent Lúcia alakjára. Nálunk Luca kísértetszerű lény, aki fehér lepelruhájában burkolózik. A lányok ennek megfelelően „Lucázáskor” fehér lepedőbe burkolózva jelenítették meg.) Bár néha lucaboszorkának is mondják, alakja nem azonos a néphit boszorkányával. Míg ugyanis a boszorkány általában élő személy, akinek vannak természetfeletti adottságai, képes átváltozásra, de van emberi alakja, addig Luca nem egy a faluban lakó ember, hanem kitalált alak.
Lucia napján a múltban tüzeket gyújtottak a hegyeken, tűzkarikákat görgettek le a hegyoldalakon, hogy a lángok az év legrövidebb napján (a Gergely naptár óta a legrövidebb nap december 21.) elűzzék a sötétséget.
A számtalan Luca-napi szokás közül a legismertebb a Luca szék készítése. A babonás hiedelem szerint, aki karácsony éjjelén feláll rá, az meglátja a falu boszorkányait. A Luca-széket kilencféle fából kellett készíteni, de a „nézés” után el kellett égetni, a néprajzi gyűjteményekben ezért csak kevés található belőle.
Luca napja a magyar néphagyományban, gonoszjáró nap és asszonyi dologtiltó nap lett, tüzet is csak a férfiak rakhattak. A boszorkányrontás megelőzése, illetve a gyümölcs, zsiradék, tojás, aprómarha-bőség biztosítása érdekében pedig sokféle varázslást végeztek. Legelterjedtebb, egyúttal a legtovább élő közülük a lucázás, más néven palázolás, kotyolás.
A Luca-kalendárium szerint a Luca nap és karácsony közötti 12 nap időjárását jól meg kell figyelni, mert az a következő 12 hónap időjárását jellemzi. Szokás volt, hogy a lányok ezen a napon 12 gombócot főztek, mindegyikbe egy férfi nevét rejtették. Amelyik gombóc legelőször a víz felszínére jött, megmondta ki lesz a férjük. A „férjtalálós” szokásnak más változatai is voltak. Ezen a napon – akárcsak december 4-én, Borbála napján – ágakat tettek vízzel telt edénybe, hogy karácsonyig kizöldüljenek.
