Egy szilveszteri házibuli legfőbb kelléke az ital mellett az étel, és akkor lesz sikeres és mindvégig jó hangulatú, ha nem csak az alkohol játssza a főszerepet.
A házibuli legfőbb kelléke az ital mellett az étel. Ha nem várja el a társaság, hogy valamelyik mama szolgáltassa a szilveszteri menüt, akkor nem árt, ha már néhány nappal előbb hozzákezd a házigazda a beszerzéshez és az előkészítéshez.
A hagyományos szendvicsek helyett és mellett lehet venni kész mélyhűtött húsgolyókat, amelyeket csak ki kell sütni fogyasztás előtt – míg sül, van idő előkészíteni hozzá a savanyúságot, a mustárt, a ketchup-öt, jobb esetben a szintén készen kapható remulád mártást vagy felmelegített sajtszószt.
Már szilveszter előtt egy nappal elkészülhetnek a kiadós kencék, kenőkék. Nagyon finom a régi nagymamai recept szerint készülő csirkemájpástétom. Ha elegendő mennyiségű hagymával, sóval, borssal és 3 deci tejjel főzik nagyon puhára és kikeverik, libamájpástétomra fog hasonlítani az íze. Egy szép tálban, a hűtőben lefedve várhat sorára, a „jelenés” előtt csak díszíteni kell néhány szelet kaliforniai piros paprikával és zöldpetrezselyemmel. (Érdekesebb, ha sárgaréparózsával és zöld korianderrel is feldobja a részletekre is ügyelő vendéglátó.)
Ha éjfél után már semmi ennivaló nem maradt, elő lehet venni az előző nap kikevert halas vagy tepertős krémet, a hajnali éheseknek friss barna kenyérrel, mustárral és csemege uborkával nagyon megteszi.
Virsliből csak jó minőségűt érdemes venni és mindenképpen gőzben tanácsos párolni, vízben főzés helyett. Mutatósabb és érdekesebb bevagdosva és teflonsütőn megpirítva. Aki nem akar bajlódni salátákkal, vegyen elegendő mennyiségű kész üveges céklasalátát és savanyú káposztát. Szeletelt barna kenyér az ideális hozzá.
A lencseleves olcsó és finom. De szép is lesz, ha nem fő túlságosan széjjel, ha citromszeletekkel is savanyítják, nemcsak ecettel, ha sárgarépa hasábok színesítik és ha zöldpetrezselyem vagy zöldkoriander teszi üdévé az ízét és a küllemét.
A házibuli akkor lesz sikeres és mindvégig jó hangulatú, ha előtte minden féltve őrzött porcelánt, vázát, CD-t, könyvet egy nagy dobozba belerak a házigazda és azt leragasztja. Így nem törhet el semmi és el sem tűnik – erősebb alkoholmámorban senki nem emlékszik majd rá, hova is tette le a házigazda kedvenc CD-jét, amelyet oly sokáig kedvtelve nézegetett.
A lezárt erős dobozra viszont nyugodtan rá lehet pakolni használt tányérokat, poharakat.
A szőnyeget a több évtizedes hagyomány szerint fel kell csavarni. Az okos házigazda az asztalra olcsóbb, de mutatós papírterítőt rak, mellé, ha lehet, ugyanolyan mintájú papírszalvétát tesz ki. A műanyagtányérokat – urambocsá, poharakat – és evőeszközöket is az ilyen alkalmakra találták ki.
Ha valaki ódzkodik a műanyagpoharaktól, szedje elő a háztartásban található ilyen-olyan, ajándékba kapott, örökölt, készletből megmaradt, különféle poharakat – így senki nem fog a másik italába beleinni.
