A legsokoldalúbb és ínycsiklandóbb zöldségfélék egyikét, a káliumban, cinkben és sejtvédő likopinban gazdag, kalóriát alig tartalmazó paradicsomot most kell enni, hiszen a szabadföldi érésűnek eljött a csúcsszezonja.
A júliusban-augusztusban érő magyar paradicsom zamatának nincs párja – állítják nemcsak a háziasszonyok, hanem a termelők és a mezőgazdászok is. Ezért a sápadt, kissé halízű, ámde soha el nem rothadó, merthogy tartósított, külföldről behozott piros gömbölyűséget egyáltalán nem szabadna megvenni a bio- és ökohívők szerint, mert nincs benne semmi „igazi”. Régen csakugyan ilyen íze volt a paradicsomnak, ugyanis nem egész évben lehetett kapni, hanem csak amikor szezonja volt.
Salátának, levesnek, töltve, főzve, sütve – itt a paradicsomszezon
Augusztusban aztán mindent bele. A lecsó ismét a régi fényében ragyog, de mindig ki lehet próbálni a klasszikus paradicsomlevest, amelynek zamata egészen más a friss zöldségből, mint konzervből, és ugyanez vonatkozik a töltött paprikára is.
A töltött paradicsom olcsó és mutatós hideg előétel, amellyel nemcsak a vendégeket lehet meglepni, hiszen olcsó és fél óra alatt elkészül. Tölteléke lehet egyszerű virsli- vagy hússaláta, de jól mutat benne színe folytán a kukorica-, sajt- vagy tojáskeverék is. A tetején elkerülhetetlen dísz a kis petrezselyem vagy zellerbóbita. A tálon fejes salátalevelekkel kell neki megágyazni.
Leves, de másképp: a paradicsom az alapanyaga a Magyarországon is elterjedőben lévő spanyol hideg levesnek, a gazpacho-nak, amely kánikulában ideális kezdő fogás.
Nagyon divatos előétel a koktélos pohárban feltálalt fűszeres-chilis paradicsomszósz, amelybe kis nyárson sült csirkedarabkákat vagy megpárolt koktélrákokat mártanak. Narancsszelettel és citromfűvel díszítik a kehely szélét, a csábító színkavalkád kedvéért.
A paradicsom-befőzések klasszikus korszaka elmúlt – gondolhatnánk. Ám soha nem volt annyira divatos az eltevés, mint manapság, amikor a vásárlók már tudják, mennyi fölös só és tartósító, meg festék van a gyári készítményekben. A paradicsom fontos alapanyaga a különféle csatniknak, azaz indiai sós-csípős-édes mártásoknak is.
Újra kezdik felfedezni a 19. század végén kedvelt paradicsomlekvárt, amely kiváló mártás mindenféle sülthöz, és egészségesebb mint a ketchup, mert nincs benne annyi fölös só, cukor és színezőanyag.
A fifikásabb háziasszonyok megpróbálkozhatnak a szárítással, majd a marinálással is, bár az eredeti olasz szárított-marinált paradicsom fűszerezését nehéz visszaadni.
A nyers, nyári paradicsomot, ha a hűtőben megfonnyad, megpuhul, de még fogyasztható, érdemes lefagyasztani. Darabonként jó betekerni átlátszó fóliába, majd télen egy-egy darabbal ízesíteni a levest, a pörköltet.
