A revüműsorok mellett fellépett itt Mistinguett, Maurice Chevalier, Charles Trenet, Fernandel és Jean Gabin is. De a közönség soraiban is sok híresség fordult meg, rendszeres látogatója volt baráti körével a festő Henri de Toulouse-Lautrec és Édouard Manet.
150 éve, 1869. május 1-jén nyílt meg Párizs és az egész világ egyik leghíresebb mulatója, a Folies Bergere. Az intézmény fénykorát a múlt század fordulóján élte, de ma is eredeti helyén működik.
A varieté épületét a kor kedvelt építésze, Plumeret a londoni Alhambra színház mintájára operaházként álmodta meg. Kezdetben a Folies Trevise nevet kapta, utalva az intézmény jellegére (a folies jelentése mulatóhely) és helyére (a rue de Trevise sarkán áll az épület). 1872-ben azonban névváltoztatásra kényszerültek, mert az előkelő családból származó Duc de Trévise zavarba ejtőnek találta, hogy személyét a közönség egy mondén hellyel társítsa. A tulajdonosok végül egy szomszédos utca, a rue Bergere mellett döntöttek (a szó az ez esetben pásztorlánykát jelent).
Kezdetben könnyen emészthető, rövid operákat, pantomimelőadásokat mutattak be, majd áttértek a varietéműsorokra. Felléptek akrobaták, kígyóbűvölők, bokszoló kenguruk, idomított elefántok, a világ legmagasabb embere és egy „görög herceg”, akinek a reklám szerint büntetésképpen borították egész testét tetoválással, mert megpróbálta elcsábítani a perzsa sah lányát.
A mulatóhely hírnevéhez hozzájárult, hogy Manet 1882-ben híres képet festett a Folies Bergere bárja címmel, amelyen egy italok felszolgálásával foglalkozó kisasszony, alakjának a tükörben visszaverődő látványa és a háttérben a vendégek tarka forgataga látható.
1886-ban mutatták be az első revütáncot, amely hiányos öltözetű lányokkal és pazar színpadi látvánnyal bűvölte el a közönséget. A következő években a táncosnők egyre kevesebb ruhát viseltek, ezzel fordított mértékben lett egyre nagyobb a siker. Esténként 40 különböző színpadi kép, több mint ezerféle kosztüm varázsolta a színpadra egzotikus, távoli országok rejtélyekkel, titkokkal telített izgalmas világát, csak a kiszolgáló személyzet száma 200 körül mozgott.
A mulató színpadán megfordultak a szórakoztatóipar elmúlt évszázadának legendái, fellépett itt Maurice Chevalier, Charlie Chaplin, Mistinguett, Charles Trenet, Edith Piaf, Jean Gabin, Dalida és mind közül a leghíresebb, Josephine Baker. A Bronz Vénuszként emlegetett afroamerikai táncosnő banántánca, melyben testét egy banánszoknya igyekezett inkább kevesebb, mint több sikerrel leplezni, a mulató védjegye lett.
A Folies Bergere sikerében tevékeny részt vállalt a magyar születésű Michel Gyarmathy, aki a második világháborútól volt a szórakozóhely művészeti igazgatója és rendezője. A világ egyik leghíresebb revüszínházának a művészeti vezetőjeként a világhírű párizsi Folies Bergere mulatóban zenés-táncos előadásokat, kabarékat állított színpadra. 21 évesen érkezett Párizsba, s attól fogva jószerivel egész élete a Folies Bergere-ben telt. Előbb díszletmunkás volt, majd rendező, végül művészeti igazgató. Magyarságához mindvégig ragaszkodott, s ezt sokféleképp meg is jelenítette: a francia fővárosba látogató magyarok előtt például köztudott volt, hogy ha beköszönnek hozzá, ingyen nézhetik végig az aznapi műsort. A párizsi közönség is igen nagyra értékelte, hiszen szeretett műfajáról, a revüről mindent tudott. A francia főváros éjszakai életének fél évszázadon át meghatározó személyisége végül „hazatért”, szóbeli végrendelete alapján szülővárosában, Balassagyarmaton temették el.
A közönség soraiban is sok híresség fordult meg, rendszeres látogatója volt baráti körével a festő Henri de Toulouse-Lautrec és Édouard Manet. A Folies Bergere ma is féltve őrzi hagyományait, a revük címe ma is mindig 13 betűből áll és nem maradhat ki belőle a „Folies” szó.
