A legendás Budai Ifjúsági Park

Szerző: Cultura-MTI / 2014. szeptember 28. vasárnap / Kultúra+, Utazás

Harminc éve, 1984. szeptember 23-án zárt be a legendás Budai Ifjúsági Park, azaz az Ifipark, amely húsz éven át volt a fővárosi fiatalság szórakozóhelye.

A Budai Ifjúsági Park 1961. augusztus 20-án nyitotta meg kapuit, miután a Fővárosi Tanács a KISZ rendelkezésére bocsátotta a háborúban súlyosan megrongálódott, majd közmunkával helyreállított Várkert Bazár területét.

Az akkori hatalom nem tudott és nem akart lemondani arról, hogy a fiatalokat neveljék, irányítsák, műveljék, hogy még a szórakozás, a szabadidő eltöltése is irányított, kontrollált formában maradjon. A park így csak szigorú szabályok szerint működhetett, nem megfelelő magatartás miatt még az előadókat is rendre utasították. A fiúk ingben, nyakkendőben, rövid hajjal léphettek be, a lányoknak megszabták a szoknyahosszat, a farmer mindkét nem számára tiltott viseletnek számított. Az ellenszegülőket be sem engedték, ha a nézőtéren támadt „probléma”, hamar csattantak a biztonságiak pofonjai. A kívül rekedt, huligánnak minősített fiatalokból alakult az úgynevezett Nagyfa Galeri, amelynek tagjai a park közelében egy hatalmas fa ágain csücsülve és kapaszkodva hallgatták a zenét, és a hatalom hamar ellenséget kreált belőlük.

„Tudnivalók a Budai Ifjúsági Park látogatásával kapcsolatban:
Belépés csak 18 éven felüli fiúk és 16 éven felüli lányok részére, nyakkendőben, világos ingben, zakóban. Vászonnadrágban a belépés tilos. Kitiltást eredményeznek a következő kihágások: Ízléstelen táncolás, nem twist számra történő twistelés, egy lánnyal több fiú twistelése, fiúk egymás közti twistelése, és más, feltűnést keltő viselkedés.” (Belépési szabályzat, 1962)

Az Ifipark igazgatójává a meggyőződéses kommunista egykori birkózót, Rajnák Lászlót nevezték ki, azzal a feladattal, hogy felügyelje „a kulturáltan szórakozó magyar ifjúságot”. Rajnák neve egy nemzedék számára lett fogalom, Cseh Tamás és Bereményi Géza dalt írt róla, Gothár Péter 1981-es Megáll az idő című, klasszikus filmjében nem véletlenül hívják Rajnák elvtársnak a diákok életét megnyomorító gimnáziumi igazgatót. A jó politikai (és állítólag alvilági) kapcsolatokkal rendelkező igazgató vasfegyelmet tartott, keze nemegyszer eljárt a fiatalokkal szemben. Rajnák és társasága vesztét azonban nem ez okozta: 1974-ben, amikor már kinevezői számára is egyre kellemetlenebbé vált, addig is ismert zavaros pénzügyei miatt (a parkban a fiatalokat rendszeresen becsapták) eljárást indítottak ellene és hat év börtönre ítélték, távozásával a szigor is enyhült.

A park az első évben, 1961-ben augusztus 20-tól szeptember 30-ig a hét három napján volt nyitva, és már ezalatt 25 ezer látogatója volt. A teljes idény később május 1-től szeptember 20-ig tartott, a létesítmény 1972-ben került át a KISZ-től a Fővárosi Tanácshoz. A park az egész országban azután tett szert hírnévre, hogy 1969-től a tévé is közvetített innen műsorokat, leglátogatottabb időszaka a hatvanas évek vége, hetvenes évek eleje volt.

Csak az a rock…

Az alacsony belépti díjjal működő létesítménynek kultúrmissziót is szántak, a zenés-táncos programok mellett irodalmi esteket, tehetségkutatókat, divatbemutatót, gyerekprogramokat is szerveztek. A fiatalok a hatvanas években a hivatalosan is szerződtetett Bergendy, valamint a Holéczy- és a Nebuló együttesekre táncolhattak, hallgatták Németh Lehelt, Ambrus Kyrit vagy Aradszky Lászlót, de fellépett a nagy hármas: a Metro, az Omega és az Illés is, énekelt itt Kovács Kati és Koncz Zsuzsa. Az induló magyar beat képviselői mind megfordultak a park színpadán, fellépett az Echo, a Scampolo és a Gemini.

Az első igazi parkos zenekar a hivatalos zenei ízlésbe bele nem férő art-rock banda, az 1968 elején megalakult Sakk-Matt együttes volt, bemutatkozó koncertjük 1968. május 1-jén volt a Budai Ifjúsági Parkban (Radics Béla, Harmath Albert, Hönig Rezső, Miklóska Lajos és Csuha Lajos). Magyarországon addig soha nem látott színpadi show: a fej fölötti gitározás, a fiatalon elhunyt Radics Béla bravúros szájjal és foggal való pengetése először ekkor elkápráztatta el a közönséget. 1977. augusztus 7. az Ifipark és talán az egész magyar rocktörténelem nagy napjának számít. Ezen a napon először és utoljára összeállt a nagy Radics Béla szuperkoncert a Budai Ifjúsági Parkban. Az előzenekar az alkalmilag összeállt Pege Aladár Blues Band volt. Ezt követte a régi Tűzkerék formációk egymás utáni fellépése (Nagy Kati, Tátrai Tibor), majd Taurus koncert következett, ezt követően a Som Lajossal fémjelzett Piramis koncert, és végén a Korál koncert, Balázs Fecóval. A hetvenes évek végén már a kemény rock, a lázadó fiatalok kedvencei kerültek előtérbe, mint a Beatrice, a Piramis és az Edda, a P. Mobil és a Hobo Blues Band, de a Piramis, a Mini és a P. Mobil is teltházas koncerteket adott.

Mivel az 1961-es felújítás után már nem foglalkoztak a park karbantartásával, állaga leromlott. 1980 májusában, a tízezer ember részvételével megrendezett Edda-koncerten a bejárat melletti kőkorlát leomlott, öt fiatal megsebesült. A szerencsétlen baleset előrevetítette a létesítmény további sorsát: mivel már nem bírta a rendezvények jelentette megterhelést, bezárása mellett döntöttek. Utoljára 1984. szeptember 23-án a P. Mobil Elektromos temetés című koncertjét rendezték itt meg.

A kor sok bélyegét magán viselő, egy egész generáció életérzésébe beépült Ifipark hangulatát később sokan felidézték. Sebők János könyvben írta meg történetét, Koltay Gábor dokumentumfilmet készített róla, ihletett musicalt, a Fonográf együttes és Cseh Tamás dalban énekelte meg.

Az 1883-ban Ybl Miklós tervei alapján készült Várkert Bazárt az Ifipark bezárása után életveszélyesnek nyilvánították. 1987-ben a budai Várnegyed részeként felvették az UNESCO világörökségi helyszínek listájára. A közel három évtizeden át üresen álló, omladozó épület rekonstrukciója sokáig váratott magára, végül 2013-14-ben európai uniós és hazai forrásokból újult meg.