A javaslatok között nem szereplő Libegő nevet kapta a pálya, az ötletet valószínűleg a „Lebegő” névjavaslat adta. 45 éve, 1970. augusztus 20-án nyílt meg a nagyközönség előtt a főváros egyik nevezetessége, a Libegő.
A drótkötélpályás felvonó (függővasút) építését a Krupp cég drótkötele tette lehetővé. Az első ilyen pályát Németországban építették meg 1873-74-ben a Halle melletti Teutschenthalban.
Hazánkban ifjabb Hantos István tervezett először kötélpályát a Zugliget és a János-hegy között, amire 1939-re engedélyeket is kapott, de a munkálatokat a világháború meghiúsította.
A háború után több vonalat javasoltak: a Hármashatár-hegyre, a Kis-Svábhegyre és a Sas-hegyre vezető pályákat, a hegycsúcsokat azonban a hadsereg stratégiai okokból nem engedte megközelíteni. Végül 1967-ben a Főváros XII. kerületi tanácsa határozatot hozott kötélvasút létesítéséről, a tervezéssel az Út- Vasúttervező Vállalatot (UVATERV) bízták meg.
A tervezők több lehetőséget vizsgáltak meg, és – főleg gazdasági okokból – az egyköteles, iker-ülőszékes kialakítás mellett döntöttek. Az alsó állomás a Zugligeti út-Csiga út sarkára (az egykori 58-as villamos, ma a 291-es busz végállomása közelében) került, a felső állomásnak a János-hegyi platót választották, amely a hegy tetején álló Erzsébet-kilátó alatt, a Hármaskút-tetőn fekszik.
A 14 millió forintos építkezés 1969. március 24-én kezdődött, az építkezés fővállalkozója az Országos Bányagépgyártó Vállalat volt. A Tatabányai Szénbányászati Vállalat által gyártott acéloszlopokat felülről, csörlő segítségével, szánokon eresztették a helyszínre, a kötelet és a függőszékeket Ausztriából szerezték be.
A Libegő két állomása a Pest megyei Közúti Építők Vállalat kivitelezésében épült. Az alsó állomás 228 méteres magasságban fekszik, a felső 490 méteren, a főváros legmagasabb pontja, az 529 méter magas János-hegy csúcsa közelében. Az itt lévő hajtómű mozgatja a végtelenített, 2600 méter hosszú kötelet, amelyen 102 kétüléses függőszék szállítja az utasokat. A kötél 15 tartó- és 2 lenyomóoszlop gumibetétes görgői közt halad.
A kötélpálya nevére a tanács pályázatot írt ki, végül a zsűri a javaslatok között nem szereplő Libegő nevet adta a pályának. Az ötletet valószínűleg a „Lebegő” névjavaslat adta. A hivatalos név „Jánoshegyi Légpálya” lett. Az új közlekedési eszközt hamar megkedvelték a budapestiek, már az első tíz évben 4,5 millióan utaztak rajta.
A Libegőt 1976. december 31-ig a kerületi tanács üzemeltette, majd a Budapesti Közlekedési Vállalat vette át. Az üzemeltetési jog – egy magáncéggel kötött tízéves bérbeadási szerződés lejártával – 2010-ben került vissza a BKV-hoz.
A Libegő szerkezetét rendszeresen felülvizsgálják, ilyenkor kicserélik a csapágyakat és görgőket, és ha kell, rövidítenek a megnyúló kötélen. A kötelet mozgató villanymotor mellett tartalék erőforrás is rendelkezésre áll, így áramszünet esetén sem áll le a pálya; erre eddig csak egyszer volt szükség. A baleset elkerülte a Libegőt, amely Budapest legbiztonságosabb közlekedési eszközének számít.
Az ülésekből páratlan kilátás nyílik a tájra és a városra. Felső szakasza a János-hegy meredek lejtőinek erdejében, alsó szakasza a zugligeti villanegyed utcái és kertjei fölött halad. A Libegő napközben egész évben üzemel, de a nyári időszakon kívül rendszeresen tartanak üzemszünetet.
