Több mint 30 év után szuperholddal „egybekötött” teljes holdfogyatkozás volt megfigyelhető hétfő hajnalban.
Szuperholdról akkor beszélhetünk, amikor égi kísérőnk ellipszis alakú pályáján haladva teliholdkor perigeumba kerül, azaz ekkor ér a Földhöz legközelebb. Ilyenkor csaknem 50 ezer kilométerrel kisebb távolság választja el bolygónktól, mint apogeumkor, azaz a Hold pályájának a Földtől legtávolibb csücskén. A közelségnek köszönhetően az égitest az apogeumkor megfigyelhető teliholdhoz képest 14 százalékkal nagyobbnak tűnik és 30 százalékkal fényesebben ragyog az égbolton.
Az „egyszerű” holdfogyatkozások meglehetősen gyakoriak, évente átlagosan kétszer fordulnak elő, a 21. században pedig 228 alkalommal vetül bolygónk árnyéka az égitestre. A szuperhold és a holdfogyatkozás egybeesése viszont rendkívül ritka jelenség: legutóbb 1982-ben történt ilyen, a következőre 18 évet, 2033-ig kell várni.
A teljes holdfogyatkozás Európa egész területén, így Magyarországon is megfigyelhető lesz, emellett az égi „színjátékot” élvezhetik Afrikában, Észak- és Dél-Amerikában, valamint a Közel-Keleten is. A félárnyék közép-európai idő szerint hajnali 2:11-kor érintette a Holdat, de jelenléte csak fél órával később vált láthatóvá. A Hold 3:07-kor kezdett belépni az árnyékba, és 4:11:10-kor tűnt el teljesen benne, a fogyatkozás maximuma 4:47-kor volt.
Égi kísérőnk 5:23-kor kezdett kilépni a Föld árnyékából, amely bő egy óra alatt vonult le a Hold felszínéről, 6:27-kor hagyta el azt teljesen. A félárnyék halvány szürkés jelenléte azonban még fél órán át észlelhető volt a Hold korongján. A teljes holdfogyatkozás 1 óra 11 perc 55 másodpercig tartott, a totalitást megelőző, valamint az azt követő részleges holdfogyatkozással a jelenség időtartama 3 óra 20 perc volt.
A következő, Magyarország területéről is megfigyelhető teljes holdfogyatkozásra 2018. július 27-ig kell várni.
