A 16. század füvészei flos solisnak, napvirágnak, corona solisnak, nap koronájának, sőt solsequiumnak, nap követőnek keresztelték el.
Latin szaknyelvi neve, a Helianthus (helios – nap) ugyanezt jelenti. Nálunk is sokáig napvirágnak, nem egészen helyesen naprafordulónak, majd 1787-től napraforgónak nevezik.
A TINTA Kiadó gondozásában megjelent Virágszótár-a szerint ma terminológiai gazdaság jellemzi, magas szárán hatalmas fészekvirágzatok nőnek, melyekben olajos magvak teremnek. Innen való a kenyérvirág neve. A fészkeket pedig tányérnak nevezik, erről kapta tányérvirág, tányérrózsa nevét. A közönséges napraforgó (Helianthus annus) magas szárú, sárga, tenyér alakú, fészkes virágzatú termesztett, fontos gazdasági növény. Kerti díszként is ültetik.
A spanyolok már ismerték, heraldikai virágukká választották. 1568-ban borult először virágba a növény Madridban, és hamarosan meg is kedvelték óriási virága miatt. Nem csoda, hogy Vincent van Gogh számára a napraforgó az Isten, a természet, az élet, a napfény megtestesítője. Elképesztő életerő sugárzik a napraforgó-sorozatából, szédületes energia. Barátai napraforgóval borították be ravatalát is.
Virágzik a napraforgó (Helianthus annuus) a Somogy megyei Szőkedencs határában 2018. június 21-én.
