1552 októberében az egri vár katonái hőstettet hajtottak végre Dobó István várkapitány vezetésével. Az egri várvédők vitézségét – Buda elvesztésével és Török Bálint fogságba vetésével együtt – Gárdonyi Géza örökítette meg Egri csillagok című, 1901 -ben megjelent romantikus történelmi regényében.
Minden évben október 17-én a győzelem napjára, az 1552-es ostrom hősi várvédőire, és a történetüket megörökítő íróra, Gárdonyi Gézára emlékezünk. 1548-ban Ferdinánd király az egri vár várkapitányává Dobó Istvánt és Zay Ferencet nevezte ki.
„Felséges Fejedelem, nekem mindig kegyelmes Uram! Állandó és örökké hű szolgálatomat (ajánlom). Az előző leveleimben, amelyeket a törökök panaszai ellen Felségednek küldtem, megírtam, hogy a törökök valóban nem tesznek egyebet, minthogy gonoszságukat ellenünk fordítják. Most is tegnap naplemente előtt Bebek Ferenc és Perényi Gábor urak Barla nevezetű birtokát itt, Heves megyében, felséged ezen egri várától 2 mérföld távolságra a hatvani törökök elpusztították, és a szerencsétlen lakosokat gyerekeikkel együtt, amennyit csak elfogni tudtak, rabságba és siralmas szolgaságba hurcoltak. Egy másikat azok közül az elfogottak közül, akiket a dézsma fejében hurcoltak el, tudniillik felséged egy gyöngyöspüspöki jobbágyát, Hatvanban kegyetlenül meggyilkolták. Megértheti felséged, hogy a török nem tartja be a fegyverszünetet, én pedig a szokásos jövedelmeket sem merem behajtani az alsóbb részekről, nehogy a törökök panaszkodhassanak.
Isten tartsa meg felségedet jó szerencsében! Eger várából, 1548. Szent Demeter ünnepén.
Ruszkai Dobó István
1551-ben I. Ferdinánd és Fráter György – a kiskorú János Zsigmond gyámja – megpróbálták a szétszakított Magyar Királyságot egyesíteni. A titkos megállapodás értelmében Izabella királyné és János Zsigmond kárpótlás fejében lemondtak Erdélyről és a koronáról, a Habsburg uralkodó pedig sereget küld az új tartomány védelmére, melyre 1551 nyarán sor is került. Ferdinánd azonban gyanakodni kezdett Fráter György diplomáciai manővereire, ezért orvul meggyilkoltatta.
A török Porta válaszul megtorló hadjáratot indított I. Ferdinánd és a királyi Magyarország ellen. 1552 a várháborúk éve lett a magyar történelemben. A hadműveletek főparancsnokává I. Szulejmán szultán Kara Ahmed pasát tette meg, a ruméliai-balkáni hadsereg irányítását Szokoli Mehmed beglerbégre bízta. Az összehangolt katonai akciót Khadim Ali budai pasa kezdte el.
Elesett Veszprém, majd a bányavárosok védelmi vonalához tartozó Drégely, Szécsény, Hollókő, Buják. Ezalatt Kara Ahmed nagyvezír a hozzá csatlakozó Szokoli Mehemed beglerbéggel együtt elfoglalta Temesvárt, és több kisebb erősséget: Csanádot, Lippát, Lugost, Koránsebest. Már csak Szolnok és Eger vára maradt a Magyar Királyság védelmére.
A török seregek Szolnok alatt egyesültek, s ostromzárral megadásra kényszerítették az erős várat. Szolnok a külföldi zsoldosok által feladva pár nap alatt, szeptember elején török kézre került. Ezután a nagyvezír megindult az egyesült sereggel észak felé, hogy a hadjárat utolsó állomásaként bevegye Egert, a Felvidék legfontosabb védőbástyáját. A 40-50 ezer fős oszmán had óriási erőt jelentett, felölelte a birodalom ruméliai (európai) főerejét, és a budai vilajet seregét. Velük szemben Eger várát Dobó István és Mekcsey István várkapitányok vezetésével, 4 főhadnagy segédletével – Pethő Gáspár, Zolthay István, Figedy János, Bornemissza Gergely – alig 2000 fegyveres védelmezte. Dobó jó előre kellő mennyiségű élelmet, hadianyagot halmozott fel hosszú ostromra készülve. Esküjében pedig a védőkkel együtt tett fogadalmat, hogy Egert a töröknek soha át nem adja.
1552. szeptember 11-én Ahmed nagyvezír megkezdte a támadást, és a várat 38 napig ostrom alatt tartotta. Erős tüzérségi előkészítés után – 12 ostromágyú, 200 kisebb löveg – a három legnagyobb gyalogsági roham szeptember 29 -én, október 12-én és 13-án zajlott.
„Negyven napig tartott a harc. de a vár elfoglalása könnyűszerrel nem volt lehetséges. Mert bástyáinak ormai az égig érnek, falának alapja a tengerben van. Védői a szerencsétlenség elhárításában tökéletes mesterek, fortély és hadicsel dolgában serények valának.” (Dzselalzáde Musztafa, török történetíró)
Szakadatlanul folyt a küzdelem, a védők segítségére az asszonyok siettek. A többszörös túlerő, az árulás, a lőszerraktár felrobbanása ellenére a vár mindvégig magyar kézen maradt. A veszteség, a kitört járvány, az éhezés, a korán beálló hideg végül a törököket kényszerítette az ostrom feladására. 1552. október 17-én Kara Ahmed nagyvezír legyőzhetetlennek hitt serege elvonult Eger alól.
A maroknyi egri védő és emberfeletti helytállásuk a vitézség szimbóluma lett.
Gárdonyi Géza 1901-ben megjelent regényében, Az egri csillagokban a valóságos 1552. évi egri ostrom eseményeit, és annak előzményeit örökítette meg. Műve betekintést nyújt egy nehéz történelmi korszakba, mellyel példát mutat, hűségre és helytállásra tanít ma is. Az egri csillagok Magyarország legkedveltebb és legismertebb regénye, mozivászonra Nemeskürty István és Várkonyi Zoltán álmodta.
Kiránduló gyerekek hallgatják tanárukat Gárdonyi Géza sírjánál (1974) (MTI Foto: Ruzsonyi Gábor)
