Budapest legmagasabb pontján, a Budai-hegységbe tartozó a János-hegy 529 méter magas csúcsán álló Erzsébet-kilátót 110 éve, 1910. szeptember 8-án avatták fel.
A János-hegyet korábban Pozsonyi-hegynek hívták, mivel állítólag ilyen messzire el lehetett látni a tetejéről. (Napjainkban kivételesen jó körülmények esetén látható a Mátra, a Bükk és a Balaton is.)
1902-ben a szállodások és vendéglátók nemzetközi kongresszusán Glück Frigyes, a rendezvény főszervezője azt javasolta, hogy a düledező fatorony helyébe, ahová egykor Erzsébet királyné is felkapaszkodott, építsenek állandó kilátót. A Budapesti Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársulata hamarosan gyűjtést indított. A tehetősebb polgárok 52 ezer koronát ajánlottak fel, a legtöbbet Zwack János és Gundel János fizette be a kasszába.
Az eredeti tervet Klunzinger Pál, a főváros mérnöke készítette, ezt dolgozta át neoromán stílusban Schulek Frigyes, a Halászbástya építője, a Mátyás-templom megújítója. Schulek Frigyes önálló munkáira is a történeti stílus jellemző, mint például a szegedi „kakasos” református templom és Fogadalmi templom, a szegedi Dóm – ennek terveit Foerk Ernő dolgozta át – és a János-hegyi Erzsébet kilátó.
Az 1908-tól 1910-ig zajló építkezés során a követ kötélpályán juttatták el a tetőre, a vizet a Sváb-hegyről szállították lajtos kocsin. A 23,5 méter magas, négyteraszos, kerek alaprajzú kőtornyot Erzsébet királynéról nevezték el, Stróbl Alajos róla készített szobrát az előcsarnokban állították fel. Az épület tetejére egy 101 lépcsőből álló csigalépcső vezet fel, a lépcsőházban pihenőfülkéket alakítottak ki.
A hegy egy régi Szent János-szoborról, esetleg Óvári János grófról, Budavár 1318–1837 közti rektoráról kapta nevét. A kilátóból kivételesen tiszta időben északkeleti irányban a Mátra és a Bükk, délnyugat felé pedig a Balaton is látható. 1926-ban az Erzsébet-kilátó kapott először állandó díszkivilágítást Magyarországon. 1932-ben lett sláger Fekete Pál előadásában Eisemann Mihály és Szilágyi László „Zsákbamacska” című operettjének betétdala: „Ha jön a vasárnap, a boltok bezárnak / Így szólok a babámnak: / János legyen fönn a János-hegyen, / Délután odavárom…”
A háború után a kilátó sorsa nem érdekelte az illetékeseket, a közönyt csak a Libegő 1970-es átadása oldotta némileg. A Kádár-korszakban hatalmas, ötágú vörös csillag virított a Budapest egyik jelképének számító épület tetején, a súlya alatt meg is roggyant az épület, de fenntartására továbbra sem költöttek. Leromlott műszaki állapota miatt be kellett zárni. Az 1980-as években részlegesen felújították, 1992-ben rövid időre megnyílt a Vidám Színpad kezelésében.
2001-ben a XII. kerületi önkormányzat vette át a fővárostól a létesítmény kezelését, és megkezdte a teljes felújítást. Az első ütemben megerősítették a kilátó szerkezetét, kicserélték a burkolatokat, ajtókat és ablakokat, megtisztították a kőfelületeket. A második ütemben a Pilisi Parkerdővel közösen megújították a Libegő és a kilátó között vezető sétautat, a csigalépcsőt, helyreállították az éttermet, díszburkolatot kapott a torony melletti terület, kiépítették a díszvilágítást. Az újjászületett kilátót 2005. szeptember 17-én adták át.
