1848. március 15-én az európai városok sorában Pest-Budán is kitört és győzött a forradalom a nemzeti és az egyetemes emberi szabadság, a polgári átalakulás jelszavaival. Az 1848. március 15-i események helyszíneit járjuk be rövid összefoglalónkkal és a még fellelhető épületek és helyszínek fotóival.
Március 15. a modern parlamentáris Magyarország megszületésének napja, az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc kezdete, amelynek célja a Habsburg-uralom megszüntetése, a függetlenség és az alkotmányos berendezkedés kivívása volt.
Március 15. 1989-ben volt először munkaszüneti nap, 1990 óta hivatalos nemzeti ünnep, egyben a magyar sajtó napja, annak emlékére, hogy 1848-ban ezen a napon nyomtatták ki a magyar sajtó első szabad termékeit.
1848. március 15-én – az európai forradalmi hullám részeként – Pest-Budán is kitört és vér nélkül győzött a forradalom a nemzeti szuverenitás és a polgári átalakulás jelszavaival („egyenlőség, szabadság, testvériség”). Megszületett a modern parlamentáris Magyarország, és megkezdődött a szabadságharchoz vezető folyamat, amelynek célja a Habsburg-uralom megszüntetése, a függetlenség és az alkotmányos berendezkedés kivívása volt, áll az MTVA írásában.
Március 14-én a radikális ifjak találkahelye, a mai Petőfi Sándor utca 7. szám alatt található Pilvax kávéház felbolydult a bécsi forradalom hírére, és az összegyűltek mielőbbi cselekvést sürgettek. Március 15-én reggel a Pilvax-kör” (mások mellett Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Jókai Mór és Bulyovszky Gyula) délelőtt mozgósította az egyetemi ifjúságot, politikai kiáltvánnyá dolgozta át a 12 pontot, melyet felolvastak a kávéházban gyülekezőknek, majd Petőfi elszavalta két nappal korábban írt versét, a Nemzeti dalt.
Ezután elindultak, hogy az egyetemek hallgatóit is megnyerjék ügyüknek, többek között a jogi karra a mai Egyetem téren állt pálos kolostor épületéhez vonultak, ahol – mint minden helyszínen – elhangzott a 12 pont, és Petőfi is elszavalta költeményét.
A diákokkal és az utcáról csatlakozott emberekkel kibővült tömeg az Egri úton (ma Kossuth Lajos utca) vonult Landerer és Heckenast nyomdájáig, ahol cenzori engedély nélkül (így született meg a sajtószabadság) kinyomtatták a 12 pontot és a Nemzeti dalt.
A forradalmi tömeg délután háromkor a Nemzeti Múzeum előtti téren népgyűlést tartott. A márciusi ifjak a kiáltvány és a Nemzeti dal nyomtatott példányait osztogatták, míg Petőfi, Vasvári Pál és Irinyi József beszéddel lelkesítette az egybegyűlteket.
A nép a Városházához indult, hogy a 12 pont elismerését követeljék a városi tanácstól. A tanácsot Rottenbiller Lipót alpolgármester győzte meg arról, hogy fogadják el a proklamációt. A tömeg ezután Budára az Úri utcába indult, hogy a Helytartótanácsnak is átadja követeléseit.
Délután háromkor a Nemzeti Múzeumnál tartottak nagygyűlést, majd a tízezresre duzzadt tömeg a hajóhídon átvonult Budára, ahol a megrettent Helytartótanács életbe léptette a 12 pontban foglalt követeléseket, és szabadon bocsátotta az állítólagos sajtóvétség miatt bebörtönzött Táncsics Mihály újságírót, akit a tömeg diadalmenetben vitt Pestre. Este a Nemzeti Színházban a betiltott Bánk Bán előadásával ünnepelték a forradalom győzelmét.
Az ekkor még csak épülő Lánchíd helyett a pesti Redout-nál (ma Vigadó) található hajóhídon keltek át a folyón. A Helytartótanács elfogadta a tömeg követeléseit, köztük a cenzúra eltörlését és Táncsics Mihály szabadon bocsátását is, aki a közeli József kaszárnyában raboskodott, mert röplapokban követelte a jobbágyság felszabadítását.
A Március 15-i események a mai Rákóczi út és Múzeum körút sarkán álló Nemzeti Színházban értek véget. Az esti Bánk bán előadást félbeszakították, elhangzott a Nemzeti dal és elénekelték a Szózatot, valamint a Himnuszt. Jókai Mór beszédet intézett a hallgatósághoz, mellkasára későbbi felesége, Laborfalvi Róza tűzött nemzeti színű kokárdát.
Mivel ezen a napon hirdették ki elsőként a polgári sajtószabadságot és nyomtatták az első szabad dokumentumokat, azaz a 12 pontot és a Nemzeti dalt, így emlékezésül március 15. a magyar sajtó napja is.
