„Az innen virágba szökkenő magyar színművészet másfélszáz éven át nyelvünknek gondos őrizője, a nemzeti szellem áldozatos, hű munkása volt.” Buda első állandó színházában Déryné, Beethoven is fellépett.
225 éve, 1787. október 17-én nyílt meg Budán a kármelita templomból átalakított budai Várszínház, az első állandó színháza és az egyetlen olyan 18. századi magyarországi színházépület, amely ma is játszóhely.
A színház helyén a középkorban ferences templom állt, amelyet a törökök leromboltak, a kövekből mecsetet építettek, ez Buda 1686-os visszafoglalásakor vált a földdel egyenlővé. A területre ezután a karmeliták építettek templomot, amely 1736-ra készült el és 1763-ban szentelték fel. Két évtized múlva a rendet a kalapos király, II. József feloszlatta, s személyesen intézkedett arról, hogy az épületben a (német nyelvű) tisztviselői kar szórakoztatására színházat, a szomszédos klastromban kaszinót alakítsanak ki. A színház tervezésével a kor talán legragyogóbb magyar elméjét, a sakk-automatájáról ismert Kempelen Farkast bízták meg. A munkálatokra tervezett pénz szokás szerint menet közben elfogyott, így az udvari hivatalnak és a városi tanácsnak ismét mélyen a zsebébe kellett nyúlnia.
A színház külsejét copf stílusban alakították ki, a főbejárat fölé erkély, az oromzatra Buda város címere került. A 47 méter hosszú és 17 méter széles belső térben a 19 méter mély színpad a főoltár helyén állt, a cellákból öltözők lettek, a szentély alatti kripta egy részét meghagyták süllyesztőnek. A színházterem három emeletéből az alsó kettőn 33 kétszemélyes páholyt rendeztek be, a nézőtér 1200 fő befogadására lett alkalmas. A pazarul berendezett Várszínház kitűnő akusztikával rendelkezett, s a hideg beállta után fűteni is tudtak benne.
Az első előadást 1787. október 17-én tartották A karmelhegyi barát címmel, s ebben az épületben rendezték meg az első egész estés magyar színielőadást is: 1790. október 25-én Kelemen László Magyar Játszó Társulata Simai Kristóf Igazházi című darabját adta elő. Simai sokat küzdött a magyar színészet, részint a német hatóságok
akadékoskodásaival, részint a polgárságnak a magyar színészet iránt tanúsított közönyössége miatt, annak ellenére, hogy a Várszínház színpadán játszottak a kor legnagyobb magyar művészei: Megyeri, Egressy, Lendvayék, Déryné, Szigligeti és Laborfalvy Róza. Itt játszott Kántorné is, akinek nagy érdeme, hogy Budán először itt adták elő 1835-ben február 27-én a Bánk bánt. Érdekesség, hogy az épületben adott kirobbanó sikerű koncertet 1800-ban Beethoven. Ennek emlékét Beethoven halálának százéves évfordulójára emelt emléktábla hirdeti.
A Várszínház a 19. század elején a magyar színjátszás fellegvára lett, 1835-ben Budán először itt adták elő a Bánk bánt. Ismételten átépítésre, illetőleg restaurálásra került sor az 1917-18-as években. A színház egész nézőtere a XIX. század romanticizmusának értelmetlenül másolt renaissance formáit mutatta. Az épületet az idők során többször felújították, átépítették, majd romló állapota miatt 1924-ben bezárták. Sokáig raktár volt, Buda 1944-es ostroma idején súlyosan megsérült. Színházként 1978-ban nyílt meg ismét, 2001 óta a Nemzeti Táncszínház otthona. A nézőtér faburkolata alatt azonban eltemetve húzódnak meg a régi karmelita-templom falai.
Felhasznált irodalom:
Szász Károly: Várszínházi emlékek
