110 éve, 1907. június 14-én halt meg Mechwart András gépészmérnök, a Ganz gyár legjelentősebb fejlesztője, a forgóeke, a hengerszék, a gőzkazán feltalálója.
A bajorországi Schweinfurtban született 1834. december 6-án Andreas Mechwart néven. Szegény lévén lakatosinasnak tanult, de már ekkor olyan lakatot készített, amelyre az egész város felfigyelt. A helybéliek támogatni akarták az ügyes kezű gyereket, ezért ösztöndíjat biztosítottak számára. Mechwart 1855-ben megszerzett mérnöki oklevelével a nürnbergi Cramer und Klett Gépgyárban helyezkedett el, ahol idővel a műszaki igazgatói posztig vitte.
Lakatosinasból lett feltaláló
Egy barátjától hallott a budapesti Ganz gyárról, mely világhírnevét a kéregöntéssel készült vasúti kerekek gyártásának köszönhette. Ganz Ábrahám hívására előbb csak meglátogatta a gyárat, majd 1859-től alkalmazottja is lett. A technológiát ő használta fel a malomiparban: a porcelánból készült malomhengereket kéregöntésűekre cserélte, így sokkal finomabbra tudta őrölni a búzát, s világhírűvé tette a magyar lisztet. Ganz később az üzlet vezetésébe is bevonta Mechwartot, aki jó érzékkel, megfelelő időben hozott kiváló stratégiai döntéseket. Ganz halála után őt bízták meg az üzem vezetésével, 1874 és 1899 között vezérigazgatóként irányította a vállalatot. Gyárvásárlásokkal, kiegyensúlyozott gazdaságpolitikával nemzetközi gyárbirodalmat hozott létre. Sorozatban állítottak elő tipizált alkatrészekből közel hatvanféle hengerszéket, melyből 1907-ig mintegy 30 ezer készült, és a Ganz gyár komplett malmokat exportált az egész világra.
Új osztályokat hozott létre, kiváló mérnököket alkalmazott, (Bánki Donát, Déri Miksa, Bláthy Ottó, Kandó Kálmán, Schimanek Emil), akiknek lehetővé tette a kibontakozást is. 1878-ban bízta meg Zipernowsky Károlyt a gyár villamos osztályának megszervezésével, aki végül kifejlesztette a magyar erősáramú villamosipart. Zipernovszky tervei alapján kezdtek egyenáramú dinamókat és ívlámpákat gyártani.
Mechwart Andrásnak több találmánya volt, például az öntött vasúti kerék, a forgóeke, a gőz-, illetve petróleumüzemű szántógép, amely forgó maróvasakkal működött és a híres gőzkazán. Páratlan üzleti érzékének köszönhetően piacot teremtett az egyre több üzemből álló vállalat termékeinek egész Európában és a tengeren túl is.
Mechwart András szabadalmai: Mechanikus hengerszék (1872), Vágány szívdarab (1874), Rovátkolt henger gabonaőrléshez (1875), Kéregöntésű gránátok (1875), Gránátok (1875), Hengerpárok szíjhajtása (1875), Srapnel tengerészeti és parti lövegekhez (1875), Mestergerenda-ágyazat szellőzéssel (1877), Találmány mechanikus hengerszékre (1877), Hengerszék (1878), Kéregöntésű henger (1878), Feszítőkarikák mindennemű hengerműhöz (1879), Csapágynyomás-mentesítő, illetőleg feszítő karikák hengerművek számára (1879), Hengerelrendezés csapágynyomás-mentesítő gyűrűkhöz (1880), Hengerszék (1881), Differenciálmozgató hengerszékekhez (1884), Szabályozható dörzskapcsoló (1885), Gőzkazán nagy vízfelülettel (1886), Szíjhajtás hengerszékekhez (1886), Javított öntött vasúti kerék (1887), Forgó eke (1887), Elektromos fadöntő gép (1888), Forgó eke (1894), Motorhajtás kocsikhoz (1894) (Forrás: OMIKK-BME Levéltár/sztnh.gov.hu)
A századfordulón, nyugdíjba menetelekor a gyár 6000 embernek adott kenyeret. A munkásokat megbecsülte, a számukra létrehozott szociális létesítmények is mintaszerűek voltak. Jó színvonalú orvosi ellátást, segélyegyletet tartott fenn dolgozói számára, inasiskolája európai hírű intézménnyé fejlődött. Mechwart mély érzésű, költészetet szerető és maga is verselő, társaságkedvelő ember volt. Nevét magyarosítva Mechwart Andrásra változtatta, tudatosan építette magyar műveltségét, tanulta a nyelvet, kedvenc írója Eötvös József volt. 1899-ben nemességet is kapott és felvehette a Beleckai előnevet. 1907. június 14-én halt meg.
2001. október 2-án tiszteletére emlékszobát avattak az Országos Műszaki Múzeum (OMM) Öntödei Múzeumában, nevét viseli Budapest második kerületében egy tér is.
