A Magyar Nemzeti Múzeum augusztus 20-a alkalmából olyan műtárgyakat válogatott össze, amelyek főszereplői a magyarság történetének, különböző korokból maradtak ránk.
Nagy felbontású, 3D modellekből összeállított galériával készült a Magyar Nemzeti Múzeum az államalapítás ünnepére.
A modellek speciális szkenneléssel, illetve olyan innovatív fotótechnikai eljárásokkal készültek, amelyek a kétdimenziós fényképekből háromdimenziós objektumokat állítanak elő. A webtechnológia segítségével a múzeumi darabok szabadon forgathatók és nagyíthatók. A felvételek minden apró részletre kiterjednek és ezzel olyan élményt adnak, amelyet a vitrinek előtt állva nem élhetünk át.
Az első tárgy egy a 10 század első évtizedeiből előkerült koponya. Egy női koponya Tiszaeszlárról, amiknek több különlegessége is van. Amikor megtalálták, a szemgödrökben és szájnyíláson négyzetes alakú ezüstlemezeket – illetve ezekhez tartozó bőrmaradványokat – találtak, melyek minden bizonnyal őseink hiedelemvilágához kapcsolhatók. Mai tudásunk szerint az ilyen vékony lemezeket – esetleg különböző vereteket, pénzeket – a halotti szemfedőre vagy lepelre varrták fel.
Az arc ilyen módú letakarásával valószínűleg vagy a halott lelkét védték a túlvilágon lakó gonosz szellemektől, vagy a közösséget akarták megóvni az elhunyt ártó tekintetétől, esetleges bosszújától. Ez a rítus többnyire férfiak sírjaiban figyelhető meg, de mint a jelen példa mutatja, női sírokban is előfordulhat.
A koponya másik érdekessége a koponyalékelés, vagy idegen szóval trepanáció nyoma. A tiszaeszlári koponyán jól látható, hogy egy lyukat hoztak létre egy orvosi beavatkozás miatt: a seb kitisztítása, esetleg a koponyaűri nyomás csökkentése érdekében az agykoponya egy részét eltávolították.
Trepanált koponya/Trepanned skull by MuseuMap on Sketchfab
Margitszigeti liliomkorona
A nyolcrészes liliomkoronát Magyarországon, a Margitszigeten találták a domonkos nővérek kolostora templomának szentélyében feltárt ép sírban, egy gyűrűvel és aranyozott ruhatöredékekkel az 1838-as nagy árvíz után. A leletek csak 1847-ben kerültek a Magyar Nemzeti Múzeumba Habsburg József nádor hagyatékából, más tárgyakkal összekeverve. A sírból a csontok elvesztek.
A még épülő margitszigeti domonkos kolostorba 1252-től IV. Béla és Laskaris Mária fogadalma miatt érkezett és 1270-ben bekövetkezett haláláig itt élt Szent Margit, s vele együtt az Árpád-ház további három hercegnője. IV. Béla ideiglenes lakhelye is a kolostor melletti királyi palotában volt, itt is halt meg 1270-ben, és itt helyezték örök nyugalomra Margitot, majd V. István királyt is.
A sír azonosítása meglehetősen problematikus. A rajta talált, azóta elveszett sírlap felirattöredékei (hic sepultus), valamint a koronával együtt előkerült, viszonylag nagy gyűrű arra utalnak, hogy a királyi család egy férfitagját temették oda. A legtöbb kutató V. István király sírjára gondol, de sokan ezzel nem értenek egyet, máig nincs róla konszenzus.
Válogatás a Magyar Nemzeti Múzeum digitalizált gyűjteményéből
