220 éve született Gaetano Donizetti olasz zeneszerző, az emberi hang lehetőségeit végsőkig kiaknázó, virtuóz bel canto operák legkiemelkedőbb képviselője.
„Fantasztikus ellentétek mestere. Ő írta a harsány kacajt kiváltó Csengettyű és a Szerelmi bájital c. vígoperát, de ő ragadta meg a történelem egyik legtragikusabb históriáját, Boleyn Anna tragédiáját is.”
Gaetano Donizetti Bergamóban született 1797. november 29-én. A bergamói zálogház rendkívül szegény gondnokának harmadik fia énekelt ugyan a helyi templom fiúkórusában, de nem tűnt ki társai közül. Annál sikeresebbnek bizonyult a zeneelmélet terén: kisujjában volt a fúga és az ellenpont, s már igen zsenge korában vonósnégyeseket, szimfóniákat, egyházi műveket komponált. Hamarosan nápolyi szerződést ajánlottak neki, feltételként azt szabták, hogy a következő három évben 12 operát kell írnia. A termékeny szerző számára ez nem jelentett akadályt, vállalásának eleget is tett.
Zenéje 1830-ig mégis meglehetősen visszhangtalan maradt, a fordulópontot Bellinivel vívott „zenei párbaja” jelentette. Anna Bolena című operájával Bellini Alvajáróját szárnyalta túl a párizsi közönség előtt, s egy csapásra híressé vált egész Európában. Bellini 1835-ben a Puritánok című remekművével vágott vissza, a nemes versengés lezárását Donizetti legnagyobb formátumú operája, a Lammermoori Lucia megszületése jelentette.
A Szerelmi bájital, aminek megírásához állítólag mindössze nyolc napra volt szüksége, 1832-es milánói, és a Lammermoori Lucia 1835-ös nápolyi bemutatója világhírnévhez vezetett számára. Nápolyban szerették, becsülték, de a cenzúrával meggyűlt a baja: Poliuto című operáját betiltották, kifogásolva témaválasztását. Gaetano Donizetti 1840-ben írt Erzsébet, a száműzött lánya Szibériában játszódó, eredetileg gyermekeknek szóló, francia nyelvű operáját Donizetti a párizsi Vígoperának szánta, de ott nem mutatták be. Ezután fordította le a szerző olaszra és rövidítette meg a londoni opera számára.
Donizetti Párizsban próbált szerencsét, itteni sikereinek csúcsát a Don Pasquale jelentette 1843-ban, ez legjobb vígoperája, egyben az olasz opera buffa késői korszakának utolsó remeke. Párizsban született Az ezred lánya is, a tenorok réme: egyik bravúráriájában egymás után kilenc magas C-t kell(ene) kiénekelni – annak idején a fiatal Luciano Pavarotti ezt olyan könnyedén tette meg a New York-i Metropolitan operában, hogy a közönség tizenhétszer tapsolta vissza.
Donizetti barátságos és közvetlen ember volt, támogatta zeneszerzőtársait és a tehetséges énekeseket. Magánélete távolról sem volt szerencsés: mindhárom gyermekét el kellett temetnie, felesége kolerajárvány áldozata lett. Donizetti maga is beteg volt, gyakran szenvedett láztól, fejfájásoktól, 1843-tól vérbaj is kínozta. 1844 után megbénult és elhatalmasodott rajta a depresszió. Egy Párizs melletti kisvárosban kezelték, ahol több barátja, köztük Verdi is meglátogatta a szomorú sorsú zeneszerzőt. Utolsó éveit 1848. április 8-án bekövetkezett haláláig Bergamóban töltötte, teljesen elborult elmével.
A rendkívül termékeny komponista után 75 opera, 16 szimfónia, 19 vonósnégyes, 193 dal, 45 duett, 3 oratórium, 28 kantáta és több más zenekari mű maradt. Bár egy időben Verdi, Wagner és Puccini árnyékában szinte feledésbe merült, az elmúlt évtizedekben – a bel canto stílus iránti érdeklődés feléledésével – ismét népszerű, alkotásai felcsendülnek a világ operaszínpadain.
