Teleki József gróf történetíró, akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia egyik alapítója és első elnöke volt. Családja több alapítványt tett a könyvtár és az éremgyűjtemény gyarapítására, a könyvtárosok fizetésének növelésére, s egy drámaíróknak szóló jutalomra, a Teleki-díjra.
„Ha az embernek és az egész emberiségnek a ‘tökélletesedés a’ fő tzélja; ha ez nem tsak természetében fekszik, hanem arra minduntalan törekedett, még ma-is törekszik és mindég törekedni fog; ha ez közönségesen igaz, akkor a’ nyelveknek is, mint a’ pallérozódás fő-eszközeinek, minduntalan miveltetniek kell.”
230 éve, 1790. október 24-én született Pesten Teleki József. Családja jelentős szerepet játszott Erdély és Magyarország történetében, gazdagságukat Teleki Mihály, Apafi Mihály erdélyi fejedelem kancellárja alapozta meg, aki 1685-ben kapta grófi címét. Volt köztük nem egy politikus, katona, író, tudós és felfedező. Déd-nagybátyja volt a marosvásárhelyi Tékát alapító Teleki Sámuel, féltestvére Teleki László, Kossuth követe, 1860 után a Határozati Párt vezetője.
Teleki József tanulmányait otthon kezdte, majd a kolozsvári református főiskolán, 1806-tól a pesti jogi karon tanult, itt szerzett diplomát. 1808-10 között Pest vármegye aljegyzője volt, majd a Helytartótanácsnál dolgozott, amelynek titkára lett. 1812-15 közt három évet külföldön töltött, a göttingeni egyetemen képezve magát, majd bejárta Németországot, Hollandiát, Svájcot és Észak-Olaszországot.
1818-ban a pesti református egyházmegye algondnoka, 1824-ben a tiszamelléki egyházkerület és a sárospataki kollégium főgondnoka lett. A Tudományos Gyűjtemény című periodika szerkesztőbizottságának elnöke volt, 1824-ben a királyi tábla bírája, 1827-ben Csanád vármegye főispánja lett, ekkor kezdődött tudományos tevékenysége is.
„Igy nyelvünk különös szépsége, természeti ‘s eredeti tulajdonsága, egész jövendőbeli kimiveltetése, szükséges előmenetele, sőt még maga mostani állapotja, létele a’ legnagyobb veszedelemben kezde forogni; úgy látszék, mintha a’ készülő Khaósznak azt elkellene nyelni, a’ nélkül hogy előre tudhatnék, ha valyon és mi módon gázolhat ki annak sötét torkából. Ezen fenyegetődző romláson, mellyet a’ haza sokáig nevetéssel tekintett, sok érdemes hazafiaink megdöbbenének, a’ veszélyt ‘s annak szomorú következéseit ellátván.” (Teleki József: A magyar nyelvnek tökélletesítése új szavak és új szóllásmódok által)
Részt vett a Tudományos Akadémia szervezésében, a József nádor által megbízott választmány elnöke, majd az akadémiai igazgató tanács tagja volt. Az Akadémia 1830-as megalakulásakor annak elnökévé választották, e posztot halálig töltötte be, s ez évben szabolcsi főispán is lett. 1830-48 közt főrendként részt vett az összes magyar, 1834-48 közt az összes erdélyi országgyűlésen. 1832-től a bécsi magyar udvari kancellária tanácsosa volt. 1840-ben koronaőr, 1842-48 között pedig Erdély kormányzója lett. 1848 júliusa és decembere között a népképviseleti országgyűlés felső táblájának tagja volt.
„Alulirt m. tud. társasági felhatalmazott biztosság egyfelül, másfelül Ferenczy István szobrász a’ következőkben egyeztünk meg: Ferenczi István kötelezi magát nagyméls. gr. Teleki József ur Ö Excja életnagyságu mellszobrát, honi fejér márványból, magyar köntösben, reávetett lepellel, ha tetemes akadály közbe nem jő, junius hónapban elkésziteni négyszáz pengő forintért.”
1849 után visszavonult a politikától, betegeskedett, kizárólag a tudománynak élt. Fiatal korában nyelvészettel foglalkozott, s két művével ért el pályadíjat: A magyar nyelvnek tökéletesítése új szavak és új szólások által, valamint a Javaslat a magyar nyelv teljes szótára ügyében. E műveiben a nyelvújítás szükségessége mellett érvelt. Foglalkozott irodalommal is: A régi és az új költés különbségeiről című tanulmánya és kritikái a romantika programját előlegezik.
Miután néhány történelmi írása sikert ért el az Auróra folyóiratban, teljesen a történettudománynak szentelte magát, s 25 évig kutatta a 15. századot. A Hunyadiak kora Magyarországon című művét 12 kötetre tervezte, de életében csak az első négy, valamint a tizedik és tizenegyedik kötetek jelentek meg. Halála után Szabó Károly szerkesztésében látott napvilágot a tizenkettedik kötet és a hatodik első fele. A monográfiát Csánki Dezső folytatta, Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában címmel, 1890-91-ben kiadva a mű hatodik-kilencedik köteteit.
Teleki családja 24 ezer kötetes könyvtárát az Akadémiának ajándékozta, megalapozva ezzel annak gyűjteményét. Később kézirat-, ősnyomtatvány- és éremgyűjteményét, valamint saját könyvtárát is odaadományozta. Több alapítványt tett a könyvtár és az éremgyűjtemény gyarapítására, a könyvtárosok fizetésének növelésére, s egy drámaíróknak szóló jutalomra, a Teleki-díjra. Szerepe volt néhány jelentős gyűjtemény, ezek részeként három Corvina-kódex megszerzésében is. Mostohaöccsét, a politikus és drámaíró Teleki Lászlót (1811-1861), akit 1851-ben a hadbíróság vagyonelkobzásra ítélt, élete végéig támogatta, és végrendeletében örököseit is erre kötelezte. 1838-ban az MTA tiszteletbeli tagjává választották. 1855. február 15-én halt meg Pesten, Szirákon, a Teleki család sírboltjában temették el, emlékbeszédét Toldy Ferenc tartotta.
