Költő, tanár, matematikus és regényíró – Dugonics András mindez egyszerre volt. A szegedi születésű piarista szerzetes 285 éve, 1740. október 18-án látta meg a napvilágot maradandó nyomot hagyva a magyar irodalom, a tudomány és a nyelv történetében.
A szegedi tudós, aki megteremtette a magyar regényt
Legismertebb műve, az Etelka az első igazi magyar regényként vonult be a kultúrtörténetbe, de hatása messze túlmutat az irodalom világán: Dugonics egy nemzet öntudatának formálásához is hozzájárult.
A tudós szerzetes útja Szegedtől Pestig
Dugonics András egy Dalmáciából betelepült szegedi kereskedőcsaládban született. A piarista rend iskoláiban tanult, majd maga is rendtag lett, és tanítani kezdett Nyitrán, Szegeden, Vácott és Medgyesen. 1774-ben nevezték ki a nagyszombati egyetem matematika tanszékére, majd az intézmény Budára, később Pestre költözésekor is vele tartott. Tudományos és pedagógiai munkásságát 1788-ban az egyetem rektori tisztségével ismerték el.
Nyugdíjba vonulása után, 1808-ban visszatért szülővárosába, Szegedre, ahol haláláig, 1818-ig fáradhatatlanul dolgozott a magyar nyelv és kultúra szolgálatában.
A magyar regény születése: az Etelka öröksége
Dugonics 1786-ban írta meg életműve csúcsát, az Etelkát, amelyet a cenzúra csak két évvel később engedett megjelentetni. A honfoglalás korába helyezett történet azonban korántsem csupán történelmi kalandregény: a szerző II. József németesítő politikájával szemben a nemzeti öntudat és a magyar nyelv ügyét védelmezte.
A könyv váratlan sikert aratott: a példányokat pillanatok alatt elkapkodták, a regény pedig újra és újra kiadásra került. Bár a történet néhol bonyolult és nehézkes, az élő szegedi nyelv, a népi szólások és közmondások színes világa magával ragadta az olvasókat. Az Etelka című hősnő neve is Dugonics találmánya – a hun Etele női párjaként alkotta meg.
Író, tanár, nyelvújító
Az Etelka sikerén felbuzdulva Dugonics több regényt is írt, de legnagyobb újítása nemcsak az irodalomban, hanem a nyelvben is rejlett. Számos új magyar szót alkotott vagy elevenített fel, köztük olyan alapvető kifejezéseket, mint a „kör” és a „derékszög”.
A magyar nyelvű matematikai terminológia megalapozásában úttörő szerepe volt.
Emellett fordítóként és drámaíróként is maradandót alkotott: Trója veszedelme című prózai eposzától az Odüsszeia első magyar fordításáig sokat tett azért, hogy a klasszikus műveltség magyar nyelven is elérhető legyen.
A példabeszédek örököse
Élete végén Dugonics a népi bölcsességek gyűjtésének szentelte idejét. A halála után, 1820-ban megjelent Magyar példabeszédek és jeles mondások című kötete máig a magyar szólás- és közmondáskincs egyik alapműve.
Ezzel Dugonics nemcsak az első magyar regény megalkotójaként, hanem a magyar nyelv és gondolkodás egyik leglelkesebb ápolójaként írta be nevét a kultúrtörténetbe.
Dugonics András munkássága arra emlékeztet, hogy az irodalom és a tudomány közös gyökere a kíváncsiság, a nemzeti önazonosság és a tudásvágy. Szeged városa ma is büszkén őrzi emlékét: tere, szobra, és a Dugonics András Piarista Gimnázium nevében is tovább él szellemisége.
