Mi a közös Kertész Imre, J. K. Rowling, Agatha Christie vagy William Golding életútjában és írói munkásságában?
Elutasították már egy vagy akár több művedet is? Mondta már valaki neked, hogy nem érdemes írnod? Ne vedd a lelkedre! Ha valaki az írásról akart lebeszélni, vagy rossz véleményeket kaptál a már megjelent művedről, összegyűjtöttünk néhány klasszikussá vált szerzőt, akik pályájuk kezdetén nehézségekkel néztek szembe.
Máig egyetlen irodalmi Nobel-díjas szerzőnknek, Kertész Imrének (1929-2016) tíz év kellett a Sorstalanság című holokauszt-regény megírásához, amely aztán évekig nem jelenhetett meg. A Kudarc című regényében ír arról, hogy a kéziratot a Kádár-korszakbeli esztétika nevében a Magvető Kiadó visszautasította. A Sorstalanság végül 1975-ben jelent meg először a budapesti Szépirodalmi Könyvkiadónál.
A Szépirodalmi Kiadó visszautasította Fejes Endre (1923-2015) Rozsdatemető című regényét, ami aztán 1962-ben a Magvető gondozásában jelent meg. Az ötven évet felölelő, Hábetler családról szóló regény óriási siker lett, rövid idő alatt több mint 30 nyelvre fordították le. „Rozsdatemetőt újszerű könyvnek látom, és sikerét azzal magyarázom, hogy olvasóim többsége észrevette vagy ösztönösen megérezte ezt” – magyarázta később a siker okát Fejes Endre.
Alig volt 24 éves Francis Scott Fitzgerald (1896-1940), amikor az Innen az Édenen című regénye 1920-ban megjelent meg, a siker sem váratott magára: népszerű, jól fizető lapok sorra közölték novelláit. A szerkesztője egyszer mégis azt mondta, utalva az 1925-ben megjelent leghíresebb és legsikeresebb művére, A nagy Gatsby-re: „Jó lenne, ha lenne egy akár csak egy könyve, amiben nem szerepel a Gatsby-karakter.”
Azt gondolom, ma mindenki tudja, hogy „Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél.” Azonban az 1945-ös Állatfarm megjelenésének és elfogadásának története sem volt mindennapos. George Orwell (1903-1950) hosszú időre betiltott politikai korrupció elleni szatíráját a következő megjegyzéssel utasították el: „Amerikában lehetetlen eladni állatokról szóló történeteket.”
Agatha Christie (1890-1976) négy hosszú évet töltött el azzal, hogy első könyvével a kiadóknál házaljon. Az 1916-ban elkészült A titokzatos stylesi eset detektívregényét hat kiadó utasította vissza, mire a Bodley Head kiadó megjelentetésre ítélte, ám a kéziratot ott is két évig pihentették a fiókban. A titokzatos stylesi eset végül 1920-ban jelent meg, igaz a tárgyalótermi nagyjelenetet a következetlenségek miatt átíratta a kiadó. A mai becslések szerint Christie 147 kisregényének, 15 drámájának és 90 regényének (bűnügyi és romantikus regények) több mint négymilliárd példányát értékesítették – William Shakespeare-hez hasonlóan. Csak a Biblia ért el magasabb eladott példányszámot.
Egy tanári állás elnyerésére várva, amúgy munkanélküliként Joanne Kathleen Rowling elhatározta, hogy mindenképpen befejezi a varázslófiúról szóló regényét. Amikor Rowling elküldte a Harry Potter és a Bölcsek köve kéziratát 12 kiadónak, csak elutasításokat kapott. Végül 1995-ben a Bloomsbury elnökének akkor nyolcéves lánya meggyőzte apját, aki némi összeg kiutalásával megteremtette a lehetőséget, hogy Rowling teljes idejében írhasson. A kiadónak annyi megkötése volt, hogy a címlapon szerzőként a J. K. Rowling név szerepeljen, mert nem voltak biztosak abban, hogy egy női szerző könyvét a fiúk el akarják majd olvasni.
William Golding (1911-1993) 43 éves volt, amikor megjelent első regénye,A legyek ura, amellyel azonnal világhírre tett szert. A különös történet fogadtatása korántsem volt egyértelmű: a Faber and Faber kiadó lektora vacaknak, unalmasnak és értelmetlennek, abszurd és érdektelen fantáziálásnak tartotta a kéziratot. A kiadó egy másik szerkesztője szerencsére a kiadásra szavazott, ezzel elindítva egy lenyűgöző pályát: Golding 1980-ban a Booker-díjat, és 1983-ban az irodalmi Nobel-díjat. 1988-ban II. Erzsébet brit királynő lovaggá ütötte.
Anne Frank (1929-1945) 13 évesen kezdte lejegyezni mindennapjait és gondolatait, és alig 15 évesen halt meg a bergen-belseni koncentrációs táborban. Naplója megmaradt, s ebből értesült a világ rejtőzködésének történetéről. Azonban ennek a megrázó műnek sem volt könnyű útja. Az Anne Frank naplója ezt a választ kapta egy szerkesztőségtől: „Ennek a lánynak nincs különösebben figyelemre méltó észlelése vagy érzése, amely e könyvet a kíváncsiság fölé emeli.”
A Vlagyimir Szirin álnéven írt oroszul írt művek megjelentetése nem ment könnyen Vladimir Nabokov (1899-1977) számára. Végül számos írása csak évtizedekkel később került a könyvesboltokba német, angol vagy francia fordításban. A híres-hírhedt Lolita kiadása mindenhol akadályokba ütközött, a pornográfia vádjával is illetett regény végül 1955-ben Párizsban jelent meg, az 1958-as amerikai kiadást követően nagy sikerű bestseller lett, amelyből S. Kubrick 1962-ben filmet készített.
Hiába volt C. S. Lewis (1989-1963) a középkori és reneszánsz irodalom professzora, a Narnia krónikái című fantasyszeptológia és a Csűrcsavar levelei-nek szerzője több mint 800 elutasítást kapott, mielőtt egyetlen írása megjelent volna. A tudományos élet elismert gondolkodója vallotta, azért ír „gyerekmesét, mert nincs annál jobb művészi forma bármilyen mondanivaló kifejezéséhet”.
A dzsungel könyve szerzőjét, Rudyard Kiplinget (1865-1936) a San Francisco Examiner a következő megjegyzéssel utasította el: „Sajnálom, Mr. Kipling, de nem kiadható, hibás az angol nyelv használata.” Nem kellett azonban sokáig várni ahhoz, hogy ő legyen nemcsak az első brit, aki elnyeri a Nobel-irodalmi díjat, de máig a legfiatalabb íróként „megfigyeléseinek pontosságáért, fantáziájának eredetiségéért, gondolatainak férfiasságáért és kiemelkedő elbeszélő tehetségéért, melyek e világhírű szerző műveit jellemzik”.
A Marcel Proust (1861-1922) megbotlott kiadó ugyanolyan köznyelvű volt, mint amennyire ártott volt Az eltűnt idő nyomába című nagy munkájához: „Kedves barátom, lehet, hogy a szereplője nyaktól felfelé lebénult, de még mindig nem tudom, miért van 30 oldalra szüksége ahhoz, hogy leírja, hogyan változtatja meg az ágyban való testtartását alvás előtt.” A francia író nem adta fel, 1913-ban végül saját költségén jelentette meg az első kötetet. A siker pedig nem váratott sokáig: 1919-ben az első két kötet elnyerte a Goncourt-díjat.
„Amikor az ember belevág ebbe a mesterségbe, senki sem figyelmezteti, hogy majd macskacsontokat hoz neki a postás.” Stephen King (1947- ) a világ egyik legtermékenyebb és legnépszerűbb írója ma már része a popkultúra történetének. Ki gondolná, hogy a horror- és a thrillerregények királya megsemmisítette első nagyregényét, miután azt elutasították? „Ahogy elkészült a [Carrie] kézirattal, úgy gondolta, elküldi Bill Thompsonnak, de letett erről. Elvégre a Doubleday már két regényét visszautasította, ezzel miért járna különbül? Így hát mégis fiókban hagyta, és új regényen törni a fejét.”
1952 és 1964 között az MI5, majd az MI6 megbízásából kémkedett, azaz diplomáciai szolgálatot teljesített Bonnban és Hamburgban John le Carré (1931-2020). Munkája természetéből fakadóan álnéven kezdett el írni, eredeti neve David John Moore Cornwell. Az 1961-es Ébresztő a halottaknak volt az első regénye. Egy szerkesztő a következő üzenettel küldte el a kéziratot egy kollégája számára: „Bemutatom neked Le Carré-t. Nincs jövője. ” Az angol író kifinomult munkái azonban bizonyítottak: világhírűvé a második, A kém, aki bejött a hidegről című regénye tette.
A 20. század fenegyereke, Jack Kerouac (1922-1962) írásait rendre megmutatta barátainak, akik általában tetszéssel fogadták őket. És bár Kerouac (1922-1962) folyamatosan alkotott, de műveihez nem talált kiadót. 1951 áprilisában nekiült és legendás írásmaratonba kezdett, amelynek eredményeként – állítólag hús nap alatt – megszületett az Úton. A regény, amely Ginsberg Üvöltése mellett a beatmozgalom egyik bibliája lett. A kiadás mégsem ment könnyen, 1957-ig várni kellett rá.
Évek óta az irodalmi Nobel-díj egyik várományosaként tartják számon Joyce Carol Oates (1938- ) írót. Az angol nyelv professzora alig harmincéves korára Amerika egyik legelismertebb írója lett, ő mégis egy művének visszautasítását emlegeti a Twitter oldalán. A poszt szerint: a macskája, Cherie „Küzdelmem: egy macska élete” emlékiratát az első 17 kiadó elutasította; majd azt sajnos a következő 17 kiadó elutasította.
