„Szeretek megfelelő dolog lenni egy nem megfelelő térben, és nem megfelelő dolog lenni egy megfelelő térben.” 35 éve, 1987. február 22-én halt meg Andy Warhol, a múlt század legismertebb amerikai képzőművésze, a pop-art irányzat központi figurája.
Andy Warhol Andrew Warhola néven született szlovákiai rutén származású szülőktől 1928. augusztus 6-án Pittsburgh-ben. Beteges gyermek volt, egy skarlátfertőzés szövődményeinek következtében bőre pigmenthiányos lett, különös fehérsége később csak növelte titokzatosságát. Festészetet és formatervezést tanult, majd 1949-ben New Yorkba költözött. Lakást bérelt Manhattanben, nevét Andy Warholra változtatta, haját ezüstös színűre festette.
„Tizenöt percre mindenki híres lehet”
Reklámgrafikából élt, de tervezett színházi díszleteket, könyvjelzőket, üdvözlőlapokat, sőt női cipőket is. Sajátos művészetének alapját a mindennapi tárgyak és termékek képezték: megfestette a Coca-Colás üveget, amelyet már-már fallikus szimbólumként állított be, a Campbell leveskonzervet, a dollár bankjegyet, képein a hagyományos festékek mellett cipőfényesítő kenőcsöt és tojást is felhasznált. Selyemszitanyomásos technikával készítette „ikonként” emlegetett portréit Marilyn Monroe, Jackie Kennedy, Mick Jagger, Elvis Presley, Mao Ce-tung és Lenin arcképével.
„Szeretek megfelelő dolog lenni egy nem megfelelő térben, és nem megfelelő dolog lenni egy megfelelő térben. De ha valamelyik sikerül, az emberek lekapcsolják a fényt rólad, vagy leköpnek, vagy rossz kritikát írnak rólad, vagy kirabolnak, vagy azt mondják rólad „felkapaszkodó”. De megfelelő dolognak lenni egy nem megfelelő térben, és nem megfelelő dolognak lenni egy megfelelő térben, megéri, mert akkor mindig valami mulatságos dolog történik. Hidd el nekem, mert a karrierem is ebből lett, hogy megfelelő dolog voltam egy nem megfelelő térben, és nem megfelelő dolog voltam egy megfelelő térben. Ha valamiről tudok, ez az.” (Andy Warhol: Andy Warhol filozófiája)
Önmagát gépnek minősítette, műhelyét gyárnak (Factory) nevezte el a tömegkultúrára utalva. A Factory a New York-i társasági élet központja lett, a zenével, tánccal fűszerezett happeningek a képzőművészet új útjait nyitották meg. Warhol úgy vélte, az információáradatban fuldokló világban az érzéketlen művészetnek van helye, a médiapublicitás, a tévé rövid időre bárkiből sztárt csinálhat. Híres és azóta sokszor bebizonyosodott mondása szerint „tizenöt percre mindenki híres lehet”.
Warhol szinte minden művészeti ágban alkotott és mindig a közízlést megbotránkoztató módon.
Közönségriasztó filmje volt például az Evés, amelyben a főszereplő egy teljes órán át evett egyetlen gombát; az Empire State Building épületét ugyanabból a kameraállásból mutató művét még maga Warhol sem volt képes végignézni. Elkészítette a maga Dracula- és Frankenstein-változatát, talán legnépszerűbb filmje pedig a Chelsea Girls, amely két 16 milliméteres film párhuzamos vetítéséből és hangsávjaik keveréséből állt. Bábáskodásával indult el a hírnév útján a Velvet Underground együttes, amelynek első lemeze – The Velvet Underground and Nico, 1967 – híres banános borítóját Warhol tervezte, sőt producerként is őt tüntették fel. Nevéhez fűződött a Rolling Stones Sticky Fingers című albumának tasakja is, amelyet valódi cipzárral lehetett kinyitni. Warhol nagy hatással volt a fiatal Bob Dylanre és David Bowie-ra, utóbbi sok évvel később filmen játszotta el egykori mentorát.
1968 júniusában Valerie Solanas, egyik filmjének szereplője háromszor mellbe lőtte Warholt, aki soha nem épült fel teljesen súlyos sérüléséből. Önmagához hűen azonban a merényletből is műalkotást csinált, sebhelyekkel borított felsőtestéről készített fotót.
„Az ember tud nevetni és sírni. Amikor sírsz, nevethetnél is, a választás a tiéd. Az őrültek csinálják a legjobban, mert laza az elméjük. Te is használd a rugalmasságod, amire elméd képes, hadd dolgozzon neked. Emlékezz, bár belőlem hiányzik néhány vegyület, és így könnyebb nekem, mint annak, aki sok felelősség-vegyülettel rendelkezik, sok esetben ez az elv mégis alkalmazható.” (Andy Warhol: Andy Warhol filozófiája)
A popkultúra legismertebb alakja, a pop-art koronázatlan királya 1987. február 22-én egy rutinműtét után, orvosi műhiba következtében halt meg. Személyének a rockzenében is több dal és lemez állított emléket, ezek közé tartozik a Velvet Underground egykori két tagja, Lou Reed és John Cale Songs for Drella című albuma (1990, Drella volt Warhol beceneve) vagy a Simple Minds Killing Andy Warhol című száma (1998).
Warholban sokan az amerikai álom megtestesítőjét látták, művészete alapvetően befolyásolta a múlt század látásmódját, értékszemléletét. Mások szerint még csak művész sem volt, csak zseniális blöffölő, aki szamárfület mutatott a sznobizmusnak. Művei mindenesetre ma is kelendőek: első önarcképéért például több mint 38 millió dollárt (nyolcmilliárd forintot) fizettek.
