A Borsszem Jankó szatírikus élclap munkatársai nem csak a munkaidőben élcelődtek…
A Borsszem Jankó munkatársai egyszer hatalmas vacsorát rendeztek, amelyre meghívták Kozma Sándort és Török János főkapitányt is.
Az öreg úr, akit menten megtettek az est protektorának, pompásan érezte magát. Éjféltájban, mikor a mulatozás már hangosabbá vált, a főkapitány hazament, de Kozma Sándor még ottmaradt az asztalfőn, vidám anekdotákat mesélt környezetének és hallgatta a Rácz Pali bandáját.
Egy régi táblabíró-históriát fejezett be éppen az öreg úr és szavai nyomán orkánszerű kacagás tört ki, amikor a különszoba ajtaja kinyílt és egy rendőr lépett be:
– Elég legyen ténsurak, tizenkét óra mán és nincs engedély a zenélésre.
– Nem látja, hogy őméltósága, a főügyész úr mulat itt?
A rendőr vállat vont:
– Bánom is én, kérem, akárki, ha nincs engedelme, hát ne mulasson.
Az egész társaság rárontott a rendőrre, csak az öreg úr kelt föl nyugodtan és vállára vette a felöltőjét:
– A rendőrnek igaza van, fiaim, első a törvény − szólt és indult az ajtó felé.
De már erre a rendőr is ellágyult, letépte az álszakállát és a bámuló öreg úr előtt ott állott Gozsdu Elek alügyész, a kiváló novellista és kacagva kérte Kozma Sándort:
– Ne menjen még, urambátyám, hiszen csak én vagyok.
– No, öcsém, ha így el nem találtad volna a Mihaszna Andrást, hát haragudnék, mert a renddel nem jó tréfálni…
