Kodály Zoltán daljátéka szerint Háry János világában bármi megtörténhet…
Kodály Zoltán arra törekedett, hogy ne csak a meseszövésben, a zenében is minden lehetségessé váljon. A Bécsi harangjáték, a szvit második tétele például nem csupán a birodalmi fővárost idézi meg: inkább mintha a magyar népdal szemüvegén át látnánk a császárvárost. A dallamok peckesen lépdelnek, a ritmusok magyarosak, a fanfárokban ott a puszták büszkesége.
És egyszer csak felcsendül a Tiszán innen, Dunán túl – egyetlen népdalfeldolgozás, ami bekerült a zenekari szvitbe. Ezzel az ismerős dallammal valami különös, szinte egzotikus hangulat lengi be a művet, amit a cimbalom csak még varázslatosabbá tesz.
Igen ám, de amikor a darabot külföldön is előadni kezdték, kiderült: cimbalmot bizony nem könnyű találni Bécstől Párizsig. A külföldi zenekarok tanácstalanul álltak a feladat előtt – magyar hangszer nélkül hogyan szóljon magyarosan a muzsika? Kodály végül jóindulatúan engedélyezte, hogy csembaló vagy zongora helyettesítse a hiányzó cimbalmot.
A történet iróniája, hogy miközben a zenekarok a magyar hangszert próbálták pótolni, maguk a dallamok Galíciából származtak – épp abból a régióból, ahol Háry „szolgált” legendás kalandjai során. Kodály ezzel finoman meg is súgta: a magyar néplélek és a kelet-európai zenei világ összefonódása sokkal mélyebb, mint gondolnánk.
1926. október 16-án mutatták be Kodály Zoltán Háry János című daljátékát.
Forrás: Klasszik Rádió
