Mikor Ferenc József császár korában egyedül járt Debrecenben, elrendelte, hogy vigyék a Hortobágyra, de senki se járjon a kocsija előtt, mert nagy port vernek fel…
„Vitte az ötösfogat Ferenc Józsefet, s a kocsisnak meg volt hagyva, hogy úgy hajtson, hogy a kíséret kocsijai el ne maradjanak. A kocsis türtőztette a tüzes lovakat s itt-ott hátra nézegetett.
A császár kérdi, mit jelent ez, s a kocsis elmondja a parancsot. A császár erre elrendeli, hogy eressze meg a gyeplőt, hadd lássa, mit tud a város fogata.
A kocsis kibontja az ostort, egyet csíp az ostorhegyesen, s a lovak nekiiramodnak. A császár eltelik gyönyörűséggel; ezt észreveszi a kocsis, hátranéz, már alig látszik a kíséret porfellege; ekkor odahajlik a császár felé, nagy konfidenciával (bizalmaskodással) egyet kacsint félszemével s odamondja:
– Fölséges uram! Maradoz ám a nímet!”
Herman Ottó közlése
