Titus legalább egy mindennapi jótettet írt elő magának…
Bármilyen kéréssel fordultak hozzá alattvalói, Titus senkit sem bocsátott el úgy, hogy legalább reményt ne nyújtott volna a kedvező elintézésére…
Egy este, vacsora közben, eszébe jutott, hogy aznap senkin sem segített, s ekkor mondotta azt az emlékezetes pár szót:
„Barátaim, elvesztegettem ezt a napot!”
