Egyszer télen, jótékonysági koncertet szervezett az orvostanhallgatók javára Muszorgszkij orvosa és jó barátja, aki így emlékezett vissza az esetre.
„Az Orosz Opera énekesei mellett a Bolsojban fellépő kitűnő olasz tenort, Ravellit is sikerült megnyernem az ügynek.
A koncert előtti napon Ravelli szólt, hogy szeretne megismerkedni a zongorakísérőjével, és megkért, hogy másnap délelőtt vigyem el hozzá az illetőt korai próbára.
Muszorgszkij nagy örömömre józan volt, rögtön beleegyezett, és a következő nap érte mentem.
Rémülten láttam, hogy csontrészeg! Azt nyögte – valami okból franciául hogy nincs értelme elmenni az olaszhoz, és majd ő mindent megold stb.
Semmilyen meggyőzés nem hatott rá, és a részegek makacsságával ezt hajtogatta: Non, monsieur, non; maintenent c’est impossible. Ce soir je serai exacte. [Nem, uram, nem; pillanatnyilag ez lehetetlen. Este minden rendben lesz.]
Akkoriban Muszorgszkij egy kis, rendetlen szobában lakott. A piszkos asztalon némi vodka állt, és valami szörnyű ételmaradék. Nagy nehezen felállt, az ajtóhoz kísért, és az állapotához képest XIV. Lajos-i eleganciával meghajolt.
– Akkor ma este – mondta, szintén franciául.
Visszamentem a tenorhoz, és azt mondtam neki, nem találtam otthon Muszorgszkijt. Közben kerestem egy kollégát, aki vállalta, hogy vigyáz Muszorgszkijra, és időben elhozza hazulról. Így aztán Mogyeszt Petrovics pontban hétkor megjelent a Kononov-teremben.
Sajnos túl sok ideje volt az öltözőben, és újfent bevodkázott. Az olasz tenor, némi skálázás után, váratlanul közölte, hogy nincs jó hangi állapotban, és a műsort fél, sőt egy egész hanggal lejjebb fogja végigénekelni.
Már csak ez hiányzott.
Berohantam Muszorgszkijhoz, hogy meg tudná-e tenni ezt Ravellinek. Sajátos eleganciával felemelkedett székéről, és – kultúráról lévén szó, ismét franciául – így nyugtatott:
– Miért ne?
Hogy igazolja szavait, azt javasolta, hogy Ravelli azonnal énekelje át vele a műsort, takarékhangon.
Muszorgszkij, aki valószínűleg először hallotta a tenor olasz műsorát, érzékeny zongorázásával és gyors hangnemváltó képességével úgy levette a lábáról Ravellit, hogy az átölelte őt, és többször elmondta:
– Micsoda művész!”
Vaszilij Bertenszon (1853-1933), Muszorgszkij orvosa
