A halk szavú poéta, Juhász Gyula kitűnő anekdotázó volt…
Juhász Gyula meséli egy társaságban, hogy egy alsóvárosi kocsmában játszik egy bőrdudás, akit Csonka Bukosza Tanács Ignácnak hívnak. A régi dolgokra jól emlékszik s érdekes történeteket is mesél. Hol beszélget, hol a bőrdudát nyomorgatja.
Egy ízben panaszkodott, hogy fáj a feje. Sándor János, a társaságban ülő kvaterkázó, megkérdezte az öreg csimpolyástól:
– Ugye, a régi időben nem volt aszpirin?
A dudás nagyot hall. A szó elejét érti csak.
– Asszonyt? Dehogynem volt. Fene a tüvit. Má 19 éves koromba vót asszony a házná.
Juhász Gyula is faggatja:
– Hát ilyen korán nősült maga? Milyen volt akkortájt a lakodalom?
– Nem vót ott lakodalom — vágja rá az öreg.
– Hát nem mentek kendtek a paphon?
– Akkó. Mán amikó lakodalom vót, azon három legén fiam táncót!
*A költő verset is írt Csonka Bukosza Tanács Ignácról, »Ének Bukosza Tanács Ignácról« címmel. Jóval később, 1935-ben jelent meg a Nyugatban, de bizonyára már ekkortájt megírta.
Forrás: Arácsy András Tiszatáj, 1956
