Jacques Offenbach szigorú napirend szerint élt…
Jacques Offenbach még a legapróbb ötleteit is megőrizte, hogy később zenévé formálhassa őket.
Délelőtt hét és tizenegy óra között komponált, majd fodrászhoz ment, délben pedig mindig ugyanott, ugyanazt az egyszerű ebédet fogyasztotta el. A nap hátralévő részét többnyire színházban töltötte, este pedig, ha nem volt előadása, hazatért, hogy hangszerelje műveit. Dolgozószobájában a zongora mellett állt egy kis asztal, így anélkül tudott akkordokat játszani, hogy fel kellett volna állnia – még akkor is, amikor a köszvény már eltorzította az ujjait.
Offenbach fejében állandóan dallamok születtek. Ha egy ötletet éppen nem tudott felhasználni, eltette későbbre: kartondobozokban őrizte befejezetlen vázlatait és félbehagyott motívumait. Rendkívüli gyorsaságát még pályatársai is csodálták. Camille Saint-Saëns találóan „komponálógépnek” nevezte:
„Kottáit légypiszok méretű, mikroszkopikusan apró hangjegyek borítják. Volt egy rövidítési rendszere, amelyet a végsőkig kidolgozott; és zeneszerzői módszerének egyszerűsége lehetővé tette számára, hogy újra és újra használja. És mégis, a hatalmas termelékenység, a dallamhoz való tehetség, a harmonikus elegancia, a rengeteg humor és találékonyság, a fejlett színházi érzék – ennyi volt minden, amire szüksége volt a sikerhez.”
