Feslett erkölcsű római ifjak, akik kiforgatták az egyiptomi Ízisz-kultuszt, és ahelyett, hogy annak szüzességi és lelki tisztasági eszméire figyeltek volna, bacchianáliákat tartottak az Örök városban. Ezért azután még Róma környékéről is kitiltották őket – fővesztés terhe mellett.
Ennek ellenére történ, hogy féktelen ifjak mezítelenül mutogatták magukat Liviának, a császár hitvesének, akinek első házasságából született fia, Tiberius később császár lett, de unokája, Claudius, dédunokája, Caligula és ükunokája, Nero is a birodalom élére került. Augustus nem türhette ezt a viselkedést, a lictorokkal, vagyis a hatósági szolgákkal lefogatta az ifjakat, és parancsot adott kivégzésükre. Tudnivaló, volt olyan időszak is, amikor a lictorok, egyéb tisztük mellett, a kivégzéseket is gyakorolhatták.
Livia azonban nem hiába volt a császár felesége, tanácsadója és időnként helyettese, a Római Birodalom egyik legnagyobb hatalommal bíró asszonya:
– Felséges uram, kegyelmezz meg nekik, s „jutalmul” legföljebb pálcáztasd meg őket, mert egy pucér férfiú, aki hiába illegeti magát, legföljebb az asszony jó erkölcsét bizonyítja.
