A fiatal Latabár Kálmán egyszer letörve lépett be az egyik legnevesebb pesti vendéglőbe, a Kárpátiába, amely akkoriban cserélt tulajdonost, aki még nem ismerte a színész humorát…
Amikor az új gazda meglátta a bús képű művészt, vigasztalni akarta.
– Kedves Művész úr! Remélem, nálam vacsorázik és vendéglőmet kollégáinak ajánlja. Az én magyaros konyhám ellen semmi kifogásolnivaló nem lehet.
Latabár jóindulatúan hallgatta a vendéglőst és közben az étlapot böngészte.
– Majd meglátom, uram, mit ehetek az ön érdekében. Adja ide az étlapot a húslevestől a szakácsig.
