A varázsfuvola bemutatóján Mozart elbújt…
A varázslatos „zenés mesejátékot” 1791. szeptember 30-án adták elő először, azonban nem volt mindjárt akkora siker, mint várni lehetett.
Az első felvonás után Mozart sápadtan és izgatottan ment a színfalak mögé, hogy vigaszt keressen Schikanedernél.*
A második felvonás alatt a közönség magához tért kezdeti megdöbbenéséből, és az előadás végén már a szerzőt követelte.
Mozart időközben elbújt, és amikor megtalálták, csak nehezen tudták meggyőzni, hogy kimenjen meghajolni. Nem mintha félénk lett volna, hiszen hozzászokott a zajos sikerhez, csak elégedetlen volt a zenéje fogadtatásával.
*Schenk azt mesélte, hogy a nyitánytól úgy fellelkesült, hogy odakúszott a karmesteri emelvényhez, elkapta és megcsókolta Mozart kezét. Mozart, aki jobb kézzel tovább ütemezett, rámosolygott, és bal kézzel megsimogatta az arcát.
