Kezdetben uralkodott a mély sötétség. Nem létezett semmi. Sem a Nap, a Hold, sem a csillagok…. Az apacs indiánok az „Ellenség” vagy „A Nép” néven hívják önmagukat.
Nevük a zunyi „Apachu” szóból ered, ami „Ellenség”-et jelent. Az apacsok viszont nyeljárásuktól függően többféleképpen nevezték magukat: Tinneh, Tinde, Inde vagy N’de és mindegyik jelentése „A Nép”.
Kezdetben uralkodott a mély sötétség. Nem létezett semmi. Sem a Nap, a Hold, sem a csillagok. Aztán a Nap, a Hold és a csillagok egyszerűen megszülettek. A semmiből, csak úgy, maguktól. És őrködtek. Csak úgy, maguktól őrködtek. Aztán egybegyűlt a szél, a mennydörgés és a villámok, valamint egyéb hatalmasságok is, összesen harminckét mindenféle természeti erő. És megteremtették a világot. Maguktól, csak úgy.
Kezdetben a világ picike volt, bármelyik indián eljátszhatott volna vele a tenyerén. De fokozatosan nőni kezdett, mind nagyobb és nagyobb, nagyobb és nagyobb lett, jó, hogy szét nem pukkadt. Bizony alig bírt egyben maradni. Ezért színes vasszögeket vertek bele.
Nemsokára minden magától összekeveredett, és összeolvadt és összerázkódott és egymásra torlódott, amiért is a vas manapság az egész világon megtalálható. Erre aztán eljött az alkalmas pillanat az utolsó felvonásra. A Nap ontani kezdte forró sugarait a világra, a levegő remegett a forróságtól…
S a levegő remegett, remegett, amíg apacsok nem lettek belőle.
(Fottás: Mek.oszk.hu)
