Agatha Christie egész életében szeretett színházba járni…
Az ötvenes, illetve a hatvanas években Agatha Christie élete elválaszthatatlan lett a színháztól és a filmtől.
Az Ackroyd-gyilkosságot Alibi címen Michael Morton írta színpadra. Agatha keményen ellenállt az első javaslatnak, hogy Poirot húsz évvel fiatalabb legyen, és a lányok mind beleszeressenek.
– El tudom képzelni, Dame Agatha, milyen fájdalmas lehetett önnek, hogy egy olyan jelentős müvénél, mint az Ackroyd-gyilkosság, lényeges változtatásokba kellett beleegyeznie.
– Örülök, hogy Poirot-t meg tudtam menteni! De hát a színház az színház. Elbűvölő közeg, és sokszor valóban megjósolhatatlan, miből lesz siker, miből nem. Michael Morton egyébként értette a dolgát…
– Nem csodálom, hogy, Ariadné Olivér az egyik könyvben nagyon rosszul viseli, hogy egy fiatalember színpadra írja egy regényét, meglehetősen kíméletlenül. Szinte irodalmi gyilkosságot követ el. Az ember már azt hinné, ő a…
– Nono! Ez talán túlzás. De mindenesetre jobb, ha az író maga csinálja a darabjait, sőt, ha lehet, a forgatókönyvet is.
– Ön mindig szerette a színházat. Még a próbákra is eljárt.
– Méghozzá nagy gyönyörűséggel. Ugyanezt persze nem mondhatom el a bemutatókról. A premier az írónak, legalábbis a magamfajtának, csupa kín és szenvedés…
Forrás: Osvát Katalin: A krimi királynője
