India független lett, ám Mahátma Gandhi már életében több volt egy nagy nemzet politikai küzdelmének vezetőjénél. Csakhogy az erkölcsi normák már előtérbe kerültek.
Élete során Gandhi többször említette a “csendes kis belső hangot”, a lelkiismeret szavát, amely tetteit irányította, amelynek segítségével megkísérelte összekapcsolni a történelmi valóságot a transzcendentális élménnyel.
“Úgy gondolom, nem helyes a biztosra törekednünk ezen a világon, ahol minden bizonytalan, csupán Isten és az Igazság nem az. Ami csak körülöttünk történik, az mind bizonytalan, ideiglenes. De mögötte ott rejtezik a Legfőbb Lény, a Bizonyosság, és boldog lehet, aki előtt egy pillanatra feldereng ama Bizonyosság, s akinek sikerül hozzákötnie a szekerét. Az Igazság keresése a summum bonum életünkben.”
Mahátmá Gandhi paradigma-váltást kínált: az önkorlátozás és az erkölcsi normák összekapcsolását, és az így létrejött rendező elvet akarta a hatalom és az erőszak helyett a társadalom szolgálatába állítani.
