Így az óvatos író és a még óvatosabb szerkesztő példázatának Osvát Ernőről kell szólnia. A Nyugat bölcse egy budai kiskocsmában vacsorázott írótársaival. Tersánszky úgy ült le, mint aki pontosan tudja, mit szeretne enni.
A pincér eléjük tette az étlapot, nagy tűnődés, válogatás kezdődött. Tersánszky Józsi Jenő, akinek regényét éppen akkortájt közölte folytatásokban a Nyugat, töltött gombát rendelt.
Osvát Ernő aggódva fordult Tersánszkyhoz:
– Nem ajánlom a gombát – aggályoskodott. – Hátha mérges.
– Ó – kiáltott fel hetykén Tersánszky -, ez aztán igazán nem érdekes! Egyszer úgyis meg kell halni!
Az asztaltársaság felnevetett, egyedül Osvát volt az, aki elkomorodott.
– Igen, igen – mondta, szemöldökét ráncolva -, de mi lesz a következő folytatással?
