Balzac annyira el volt foglalva fantáziájával és írásaival, hogy nem ért rá hétköznapinak tetsző dolgokkal foglalkozni. Így a pénz értékével sem volt tisztában.
Honoré de Balzac egyszer Ausztriában utazott. De szokásához híven nem készült fel mindenre, sőt, nem tudott egy szót se németül, még az ország pénzét sem ismerte.
– Hogy tudtál akkor például fizetni? – kérdezte egy ismerőse.
– Igen egyszerűen – felelte Balzac. – Mindig volt nálam egy zsák ezüst pénz (Kreutzer, ahogy mondják, valószínűleg: hatos). A postakocsisnak kiolvastam sorba a tenyerére egyet, kettőt, és így tovább, közben pedig néztem az arcát. Amikor mosolyogni kezdett, láttam, hogy a kelleténél többet fizettem, ilyenkor egypárat még hamar visszavettem tőle, és az én emberem ki volt fizetve.
