Bródy Sándor kedves-gonosz bemondása Molnár Ferencről szólt, akit – bár jó barátai közé tartozott – röviden csak a „Nejman fiúnak” nevezett. Költekezésben viszont még őt is felülmúlta…
– Én gazdagabb vagyok, mint a Nejman-fiú – mondta az akkor már nagy-kereső Molnárra -, mert ő csak gyűjti a pénzt, de én elköltöm…
Bródy Sándor pompásan tudott pénzt költeni. Nála a pénzszórás látványos produkció volt. Ebből a zsebből pénzecskék csörrentek elő, amabból bankjegyek zizzentek, szinte megszervezve, mutatványosan.
Néhány barátja fejcsóválva nézte, ahogy kiszállt a fiákerből, belenyúlt a nadrágzsebébe, kicsörgetett egy marék pénzt, és számolatlanul a kocsis kezébe nyomta.
– Sándor bá’, hogy lehetsz ilyen könnyelmű? – kérdezték szörnyülködve.
Magát sem kímélő iróniával vallotta meg:
– Csak hagyjatok, fiúkák… Kilencvennyolc krajcár volt. A kettőt, ami még járt a fuvarért, megkapja majd legközelebb.
