Karinthy Ferenc jogos közbelépésén senki nem lepődött meg…
Bűn és bűnhődés
A Villányi úton csúf, idős asszony kegyetlenül üt-ver egy négyévesforma kisfiút: a gyerek már zöld a sírástól, hápog, toporzékol tehetetlen dühében, de nem menekülhet, az utálatos vénség püföli, kímélet nélkül. Egy darabig nézem, aztán nem bírom tovább, hátulról rácsapok az öregasszony fenekére. Megfordul, de nincs is nagyon meglepve, mint aki maga is érzi, hogy jogos a közbelépés. Másodpercekig tart, amíg föleszmél és megkérdi:
– Kicsoda ön?
– A jóisten – felelem szerényen, s kalapom megemelve továbbsétálok.
Forrás: Karinthy Ferenc: Karcolatok. Bűn és bűnhődés. MEK.OSZK
