Az aradi vértanú közül Damjanich János halála körül több mendemonda is él…
Szinte kiirthatatlan az a hit, hogy a bitófán halt kilenc aradi vértanú közül Damjanich tábornokot végezték ki utolsónak. (Horváth Mihály is ezt írja Magyarország függetlenségi harcának történetében.)
A kilencedik vértanú azonban gróf Vécsey Károly tábornok volt, éspedig azért, mert az osztrák különösen gyűlölte őt Temesvár megvétele miatt. Damjanich Jánost nyolcadiknak hagyták.
Mikor Urticka, a cseh porkoláb, leszállította őt a szekérről, melyen lábatörötten ült, a hős ezt mondta: „Már azt hittem, én leszek az utolsó; pedig a csatákban mindig elül szoktam járni.”
Az ellenben igaz, hogy Damjanich, a bitófa felé mentében eldobta mankóit: „Úgysem lesz többé rájok szükségem” -, s hogy midőn Mayer brünni hóhér a nyakára tette a kötelet, így szólt a bakóhoz: „Csínyján bánjék a szakállammal, mert világéletemben nagy gondot viseltem rá.”
Forrás: Tóth Béla: Mendemondák
