Királyhegyi Pál jó szívvel emlékezett vissza diákéveire…
Kallmár Tibor tizenhat éves fia rohanta le Királyhegyi Pált azzal, hogy az MTV Fiatal Művészek Stúdiójának felkérésére, Diáktalálkozó címen kisfilmet készít az egykori Madách Gimnázium tanulóival, és arra kérte Királyhegyit, hogy ő is vállaljon ebben szerepet.
– Mit kell játszanom benne? – érdeklődött.
– Saját magát, Pali bácsi. Már összetrombitáltam egy egész osztálynyi egykori madáchost, mint például Albert Flórit, Bacsó Pétert, Gálvölgyit, Lengyel Gyurit, Pitti Katit, Szakonyit, Szinetárt, Szegvárit, Vas Zoltánt és Verebes Pistát. Villáminterjút készítek majd, hogy ki, mire emlékszik a diákéveiből.
– Én például arra emlékszem, hogy fizikából meghúztak az előrelátásomért. Amikor az atomról volt szó, én azt mondtam, hogy a testnek az a legkisebb része, ami még tovább bontható. Abban az időben még nem volt Einstein, és az volt a divat, hogy az atom már tovább nem bontható. Én már akkor tudtam, hogy felbontható, ennek ellenére meghúztak. Aztán a történelemtanárral is volt nézeteltérésem. Elmondtam, hogy véleményem szerint, amit Kossuth mondott, az egy marhaság. Mi az, hogy „Magyarországot a poklok kapui sem fogják megdönteni”. Hogy tud egy kapu egy országot megdönteni? Itt is Kossuth győzött, én buktam.
– Ezeket majd a felvételen, a kamerába is tessék elmondani!
Forrás: Kalmár Tibor: A humor háza, Kossuth Kiadó
