A világ egyik leghíresebb színházigazgatóját, Johann Wolfgang Goethét egy kutya szorította ki állásából…
A német irodalom egyik legnagyobb írója a weimari kulturális élet majd minden szegletébe beleszólhatott, így színházigazgatóként is tevékenykedett, és élvezte „kiskirályságát”. De akkor hogyan győzte le egy eb?
Bármi furcsán hangozzék is, a világ leghíresebb színházigazgatóját, Johann Wolfgang Goethe őexcellenciáját egy kutya szorította ki állásából. Igaz, hogy ő kezdett ki a kutyával, amikor a weimari színház szabályaiba felvette, hogy „Kutyáknak nem szabad a színpadon megjelenniük”. Ez a jelentéktelennek tetsző paragrafus törte ki Goethe nyakát!
Erre hivatkozott ugyanis, amikor azt akarták, hogy adassa elő a weimari színpadon az Aubry kutyája című melodrámát, amelyben egy kutya a főszereplő, mint ura gyilkosának üldözője és felfedője. Egy Karsten nevű jelentéktelen vándorszínész utazott a darabbal országról országra, jól betanított uszkár kutyájával.
– De drága, Goethe, ez a kutya művész a színpadon, higgyen nekem! – jelentette ki a weimari nagyherceg, aki nagy kutyabarát volt, és mindenáron látni akarta a kutyás darabot színpadján.
– Művész az lehet, de hogy porondra való és nem színpadra, az is biztos – válaszolta az író, aki semmiképpen sem kívánt beleegyezni, hogy az ő színházából cirkuszt csináljanak.
Ellenmondása nem használt, Karstent és a pudlit Lipcséből Weimarba hívták 1817-ben, mire az első próba napján kijelentette Goethe, hogy noha a kutyákat szereti, az olyan színházhoz, ahol kutyák játszanak, neki semmi köze.
Rögtön el is hagyta Weimart és Jenába ment, s pár nap múlva meg is történt elbocsátása intendánsi állásából.
