Arisztotelész és Platón, akárcsak korukban és vérmérsékletükben, a filozófiában is meglehetősen különböztek. Platón a fellegekben járt, gondolatai a mennyekbe szálltak, és azt mondogatta, hogy egyedül csak azokba a dolgokba lehet beletekinteni, amelyekről már semmi továbbit nem lehet megtudni.
Arisztotelész két lábbal a földön állt, és mindenen rajta tartotta a szemét. Mindenről, amit megfigyelt, többet akart megtudni. Idősebb korában Platón jobb szerette ülve megtartani az előadásait.
Arisztotelész, fiatal lévén, alig tudta visszatartani magát, hogy föl ne ugorjon, és járkálni ne kezdjen, amikor egy új elképzelés izgalomba hozta. – A fészkelődésben mozgás van – bökte ki egy szép napon, miután Platón gúnyos udvariassággal felkérte, hogy legyen szíves, és próbáljon meg nyugodtan ülni. Amellett a mozgás fel is pezsdít. A járás meggyorsítja az érverést, jelentette be felfedezését, és a szív is gyorsabban dobog tőle.
Arisztotelésznek a biológia, a fizika, valamint az összes természet- és társadalomtudomány iránti érdeklődése alighanem apjának a tudományok iránti szeretetéből eredt.
– Itt van az egyik kezemben egy bogár – jelentette ki egy szép napon -, amelynek egyetlen darabból álló, ovális páncélja és nyolc ízelt lába van, és itt van a másik kezemben egy másik, világosabb színű bogár, melynek tizenkét lába van, és a páncélja hosszabb és ízekre tagolt. Meg tudod nekem magyarázni ezeket a különbségeket?
– Igen – mondta Platón. – Olyan dolog, hogy bogár, nem létezik, egyik kezedben sem. És olyan dolog sem létezik, hogy kéz. Amit te bogárnak és kéznek gondolsz, az pusztán a bogár és a kéz ideája felismerésének a visszatükröződése.
Forrás: Arisztotelész legokosabb döntése
