A thébai hadvezér szerint a győzelemhez nem bajnokokra, hanem minden helyzethez alkalmazkodni tudó katonákra volt szükség…
Epameinóndasz, az ókori Hellász egyik legkiválóbb hadvezére nem volt elragadtatva a kor ünnepelt atlétáitól. Amikor megtudta, hogy a versenyzők szigorú napirend szerint élnek, meghatározott időben esznek, sokat pihennek, és csak gondosan felépített edzések mellett képesek a legjobb teljesítményre, úgy vélte, ez aligha készít fel a háború viszontagságaira.
A hagyomány szerint ezért megtiltotta katonáinak a versenyszerű atlétikai felkészülést. Úgy tartotta, hogy a jó harcosnak nem az a legfontosabb erénye, hogy kiváló sportoló legyen, hanem az, hogy szükség esetén hosszú menetelést, éhséget, szomjúságot és álmatlan éjszakákat is elviseljen.
Epameinóndasz számára a katonai erény nem a stadionban, hanem a csatatéren dőlt el – ahol az állóképesség és a kitartás gyakran többet ért a puszta fizikai teljesítménynél.
