Az ifjú Gárdonyi Géza újságíróként kért interjút Erkel Ferencől…
A Nemzeti Színház igazgatója Bartay Endre az 1840-es évek elején többször írt ki pályázatot egy-egy téma zenei feldolgozására. A beérkezett pályaművek közül a legjobb hármat a közönség elé vitte, hogy a nagyérdemű válassza ki közülük a legjobbat. Hasonlóan korunk „Ki mit tud” vagy egyéb tehetségkutató vetélkedőihez, ez a leleményes módszer egyszeriben vonzotta a látogatókat, növelve ezzel a színház bevételeit. Így került sor előbb 1843-ban a Szózat, majd egy évvel később a Himnusz megzenésítésére.
Az akkor még ifjú Gárdonyi Géza újságíróként kért interjút Erkel Ferencől, aki elárulta neki: nem akart pályázni arra, hogy a Himnusz sorait zenébe öntse. Viszont amikor Bartay Endre ezt meghallotta, a határidő letelte előtti napon bezárta egy szobába, tollat, tintát, kottapapírt adott neki és egészen addig nem engedte ki, míg el nem készítette a művet.
Mindez persze anekdota, és abból számos született Erkellel és a Himnusszal kapcsolatban, de az viszont tény, hogy a tizennégy beérkezett pályamunka közül Erkel Ferencét nyilvánította győztesnek, és a Himnusz kottájának első nyomtatásban megjelent példányai Deák Ferencnek szóló dedikációval láttak napvilágot.
