Neil Simon vígjátéka akkor lett igazán mulatságos, amikor tragédiaként játszották a színészek…
Neil Simon számára maradandó élmény volt, ahogy Mike Nichols rendezésében a Mezítláb a parkban próbafolyamata zajlott. Bár a darabot a közönség harsány vígjátékként ismeri, a próbateremben egészen más hangulat uralkodott.
A színészek az egyik olvasópróba során – magától értetődően – a helyzetkomikumokra játszottak rá, itt-ott megengedve maguknak egy-egy poént. Nichols azonban hirtelen közbeszólt:
– Ki mondta nektek, hogy ez egy vígjáték? – szegezte nekik a kérdést.
A társulat kissé megdöbbent, majd óvatosan visszakérdezett:
– Hát… nem az?
– Nem. Mi itt Lear királyt játsszuk – vágta rá a rendező.
Simon később úgy mesélte, épp ez a kijelentés mutatta meg a darab igazi erejét. A színészek ugyanis nem a nevetésre hajtottak többé, hanem a karaktereik igazságát, mélységét próbálták elérni – olyan intenzitással, mintha valóban Shakespeare tragédiáját vitték volna színre.
„Lear intenzitásával játszani – éppen ez tette olyan mulatságossá az egészet” – emlékezett vissza Simon.
A próbák során alig hangzott el nevetés, a közönség azonban annál felszabadultabban kacagott, amikor a darab végül színpadra került. Neil Simon és Mike Nichols paradoxona működött: a komolyan vett vígjáték lett a legszórakoztatóbb.
