Fadrusz János, a nagyszerű szobrász okkal fogta hosszan a főherceg kezét…
Fadrusz János, a nagynevű szobrász meglelt férfikorában is gyermekes rajongással szerette édesanyját. Amikor Kolozsvárott leleplezték a Mátyásszobrot, a királyt József főherceg képviselte.
A leleplezés után bemutatták a főhercegnek a szobrot alkotó Fadrusz Jánost.
A főherceg gratulált a gyönyörű munka hoz és kezet fogott vele. Fadrusz a társaság legnagyobb meglepetésére nem eresztette el a főherceg kezét és izgatottan nézegetett a tribün felé, mintha keresne valakit.
Végre valahára megtalálta azt, akit keresett. Boldog mosollyal intett el a tribün felé és általános megkönnyebbülésre eleresztette a főherceg jobbját.
Az ünnepség után nekiestek a barátai.
– János, miért nem eresztetted el a főherceg kezét?
Fadrusz mosolyogva válaszolt:
– Azt akartam, hogy az én drága kis öreg anyám büszke legyen a fiára.
