Amundsen nagyon nehezen költekezett…
Alig vetettek horgonyt Grönlandon Godhavnban, hogy felvegyék a fedélzetre a kutyákat, szánokat, kajakokat, meg a húsz hordó üzemanyagot, a szakács nyomban beszélgetésbe elegyedett az eszkimókkal, és nagy köteg friss lazaccal tért vissza a hajóra.
– Mennyit fizettél érte? – nyugtalankodott Amundsen, mert sosem nézte jó szemmel a felesleges tékozlást.
– Nem sokat. Darabjáért hármat kértek, de lealkudtam kettőre.
– Koronára? – rémült meg a parancsnok.
– Á, dehogy. A kis cukros kalácskákra, amelyeket a Jorgensen-cukrászda ajándékozott nekünk indulás előtt. Szárazak már, meg egy kicsit penészesek is, de tudom, hogy az eszkimók élnek-halnak az efféléért. A lazacból meg olyan ebédet készítek, hogy mind a tíz ujjatokat megnyaljátok utána!
Forrás: Alina Centkiewicz – Czesław Centkiewicz: Amundsen útja
