Mahátmá Gandhi kevés baráttal bírt…
Mahátma Gandhinak volt két barátja, akikhez – különböző időkben – bensőséges kapcsolat fűzte. Az egyikkel nem sokáig tartott a barátság, bár az akkor még jogi pályáról álmodozó fiatalember soha nem lett hűtlen hozzá.
A barát hagyta el, amiért Gandhi összebarátkozott a másikkal. Ezt a barátságot élete egyik legnagyobb csalódásának tekintette.
– Tudom, hogy megvannak benne a gyengék, amelyeket neki tulajdonítotok, de az erényeit nem ismeritek. Nem vihet rossz útra engem, hiszen azért barátkozom vele, hogy megjavítsam őt. Mert biztos vagyok benne, hogy megjavul és nagyszerű ember válik majd belőle. Kérlek benneteket, ne aggódjatok miattam – mondta Gandhi feleségének és családjának, akik aggódtak, hogy túl nagy áldozatot vállal a barátságért.
Az idők során bölccsé és tapasztalt tudóssá vált politikai és spirituális vezető később megértette, hogy hiba csúszott a számításába. Önéletrajzában így ír a barátságról: „aki meg akar javítani egy másik embert, az ne kerüljön bensőséges viszonyba vele. Az igazi barátság olyan lelki azonosulás, amely ritkán fordul elő ezen a világon. Csak hasonló természetű emberek barátsága lehet értékes és maradandó. Barátok között nemigen van arra esély, hogy az egyik megjavítsa a másikat: a barátok kölcsönösen hatnak egymásra.”
Forrás: M.K. Gandhi: Önéletrajz
