Goethe nem riadt vissza a kihívásoktól, sőt…
Johann Wolfgang von Goethe (1749-1832) költő, író, politikus (Fotó: Wikimedia)
Johann Wolfgang von Goethe akkor volt igazán elemében, amikor egy problémát kellet megoldania. Így volt ez akkor is, amikor Shakespeare Lear királyának rendezésekor a legnyersebb szitkokat kellett kicsalogatnia a színészekből.
Goethe Weimarban töltött évei alatt történt: a Lear királyt adták és az intendáns úr, azaz maga Goethe a Kent grófot ábrázoló színész megbetegedése miatt a szerepet egy tizennyolc éves kezdőre bízta.
Beöltöztek a nehéz ruhákba, ám hiába maszkírozták a fiút, azon bizony látszott, hogy tele energiával, és még a bajuszát sem tudja pödörni. Megindult a próba és minden elég jól ment addig a pontig, amikor Kent gróf az udvarmestert elárasztja a legnyersebb shakespeare-i szitkok özönével.
Ezt már azonban nem tűrhette az udvarmestert játszó javakorabeli színész, felháborodva előállt és így szólt Goethéhez:
– Kegyelmes uram! Elég volt! Nem engedhetem, hogy egy ilyen fiatal ember engem a közönség előtt így lepiszkoljon!
Szünet állt be; a színészek részben maliciózus, részben vidám mosollyal néztek egymásra. Mire megszólalt Goethe:
– Ebben az észrevételben, ha emberi szempontból tekintjük, van valami; majd gondolkodunk rajta. Évek elmúltával. Egyelőre gyerünk csak tovább!
